Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - A 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat együtt... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ):
953 amitől elállni a kormány nem köteles a népszavazás eredményeként, amely ígérvényt legalábbis valamilyen mértékig, szóval, alkotmányos alapja van annak, hogy valaki követelje. Erre valószínűleg kell valamilyen megoldást találni, gond olom én. Amiben, azt gondolom, továbbra sincs igaza, hogy a kormánytöbbség úgy gondolná, hogy minél rosszabb, annál jobb. Aki az elmúlt néhány évben úgy viselkedett, hogy minél rosszabb, annál jobb, az bizony nem egy ellenzéki képviselőtársunk és az ellenz éki frakciók nem egy vezetője volt, nem önre gondolok, képviselő úr, de azért voltak az ön kollégái között jó bőven. Nem vagyok benne biztos, hogy igaza van az emelt szintű érettségi felvételihez való kötelezővé tételében, legalábbis nehezen egyeztethető ö ssze a szegény sorsú családok gyerekeinek egyetemre juttatásával. Általában nem a szegény sorsú családok azok, akiknek a gyerekei könnyen teszik le az emelt szintű érettségit. Abban sincs igaza, hogy az emberek nem tudják, mire fogja őket jogosítani a háro m év után kapott diploma. Pontosabban, ebben igaza van, de azt sem tudják, mire fogja őket jogosítani az öt év utáni. Ezt a munkaerőpiac szokta meghatározni. Ettől függetlenül mindabban, amit mondott, sok megfontolnivaló van, és azt gondolom (Az elnök a cs engő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy meg is kell fontolni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Sándor Klára képviselő asszonynak, SZDSZ. DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen a vitában a tandíjra vonatkozó részhez szeretnék hozzászólni, mint az nyilván várható is volt az SZDSZ részéről, az egészségügyre vonatkozó részt Béki Gabriella már elmondta. Mindenekelőtt azt szeretném mo ndani, hogy a kormány javaslatát az SZDSZ természetesen támogatja, hiszen egy ügydöntő népszavazáson vagyunk túl, soha nem gondoltuk, hogy mást kellene tennünk, mint amire minket az ügydöntő népszavazás kötelez. Ezt tehát teljesen természetesnek tartjuk. N em is nagyon látnám sok értelmét éppen ezért, hogy azon vitatkozgassunk, hogy mi lett volna, ha, mert ilyen kérdéseket a humán tudományokban nem nagyon szokás feltenni, értelmetlennek látszanak. De mégsem azok talán minden esetben akkor, ha - és nem a “mi lett, volna, ha” kérdésre, hanem hogy megvizsgáljuk a helyzetet, és hogy megnézzünk néhány vonatkozást közelebbről - ennek egyébként a jövőre is vannak kihatásai. Azt gondolom, hogy ebben az esetben bizony vannak. Az egyik dolog, ami sokszor elhangzott, és akkor is megszólalásra késztetett volna, ha két percre kell szót kapnom, hogy elmondhatja a Fidesz, ahányszor akarja, hogy hány szegény diákkal kevesebb került volna be az egyetemekre, ha, de nem tudnak azokkal az adatokkal mit kezdeni, amelyeket Hiller m iniszter úr nem tudom, hányszor mondott el, Arató államtitkár úr hányszor mondott el, hogy bizony a tandíj fantasztikus rémével fenyegetett gimnazistákból többen jelentkeztek, nagyobb arányban jelentkeztek 2007ben felsőoktatási intézményekbe, mint a koráb bi években. Ez természetesen nem magyarázható azzal, hogy megijedtek volna az érettségizők köréből. Természetesen az a helyzet, amit a minisztérium mondott. A másik, hogy természetesen azt is tudjuk, hogy mondjuk, a Szegedi Egyetemen a szegény diákoktól 15 0 millió forintot jelent az első évben az ő ösztöndíjalapjukból, amitől most meg lesznek fosztva. Azt gondolom, hogy ez nem volt jó lépés. Nagyon fontos beszélni erről azért is, mert bizony az a rendszer, amit most visszaállítunk, mélységesen igazságtalan, hiszen nagyon sokan fizetnek ebben az országban tandíjat akkor is, ha azt költségtérítésnek hívjuk, teljesen mindegy, hogy hogyan hívjuk. Abban természetesen egyetértünk, hogy az átjárhatóságot valahogy meg kell valósítani a két rész között. De én azt gon dolom, hogy egy egységes tandíjrendszer, amit egyébként a Rektori Konferencia jónak tartott volna, még jobb megoldás lehetne vagy lehetett volna; azt remélem, hogy majd lehet is.
