Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - A 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat együtt... - ELNÖK (Mandur László): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
945 kérdéseknek, és ahogy én ezt többször is hangsúlyoztam, van egy harmadik, egy szimbolikus, ideológiai síkja ennek a témának. Ami a konkrét szintet illeti, azt gondolom, arról viszonylag röviden és könnyen megállapíthatjuk, hogy mi történt a válaszok s orán, hogy ezek mennyire voltak prognosztizálhatóak. Mert magam is azt gondolom, ha az embereket megkérdezik, hogy akarnake valamiért fizetni, akkor ott nagy többséggel azt mondják, hogy nem. Az, hogy az igenek száma meglehetősen nagy többségű lesz, azt s ejtettük, én magam azt gyanítottam, hogy ott lesz valahol a kétmillió körül. Meglepetés igazából az volt, hogy lényegesen magasabb lett az igenek száma. És ez némiképp átvezet a második síkra ezeknek a kérdéseknek az értelmezésében, arra a politikai mezőre , arra a politikai vetületre, amit lehet az igennel válaszolók részéről egy, a kormány tevékenységére mondott elutasító válasznak minősíteni. Magam is beszéltem olyan polgárral, aki elmondta, hogy ő bizony protest szavazatot fog leadni, mert egyáltalán nem érdekli a vizitdíj, köszöni, ki tudja fizetni, ezenkívül nem érdekli a napidíj sem, és tanítani való gyereke sincs, a tandíj sem érdekli, de ki akar fejezni egy protestálást. Én a két vetület közül a harmadikat tartom a legfontosabbnak, azt, hogy ideológi ai értelemben mi történt velünk vasárnap a népszavazáson, milyen következtetéseket kell levonni ebből az eredményből. Milyen következtetést kell levonni abból, hogy ilyen erősen tartja magát ma Magyarországon az állampolgárok gondolkodásában, hogy valaki f izessen helyettünk. Használhatnám az “ingyenesség” kifejezést is, de oly sokszor tiltakoznak a szó hallatán ellenzéki képviselőtársaim, mondván, hogy hát hiszen egyszer már fizettünk ezért a szolgáltatásért, ami az egészségügy, hiszen járulékot vontak a bé rünkből. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a népszavazás kapcsán ideje elgondolkodni azon, hogy a közös és az egyéni teherviselésnek mi lehet a helyes aránya egy országban, hogy vane olyan helyes aránya a közös és az egyéni teherviselésnek, am it mondjuk, egy ország lakossága egybehangzóan vagy nagy többséggel igazságosnak érez. És én tartok tőle, hogy ilyen helyes arány nincsen. Sokan hivatkoznak a szolidaritásra, hogy hiszen éppen azért nem kell az embereket megterhelni, amikor orvoshoz mennek , még a vizitdíjjal is, mert ez az elemi szolidaritás, hogy ha fizették a járulékokat, akkor amikor betegek, ne kelljen fizetniük. Szeretném egy nem távoli, hanem éppen ugyanúgy az egészségügy területéről hozott példával illusztrálni azt, hogy ez a logika is mennyire sánta. A gyógyszer hozzátartozik a gyógyításunkhoz? Természetesen igen. A gyógyszer része az egészségügynek? Természetesen igen. A gyógyszer finanszírozásra kerül a közös nagy társadalombiztosítási kasszából? Hát nagyon nagy mértékben igen. Még sem mondjuk azt, hogy mától legyen teljesen ingyenes az a gyógyszer, amit nekünk az orvos fölír receptre (Közbeszólás az MSZP soraiból: Majd a következő népszavazáson.) , hanem van ott egy úgynevezett önrész. Nevezhetnénk önrésznek. Nem olyan idegen az önré sz gondolata az egészségügyi ellátórendszerben. Máshonnan is lehetne példákat hozni. Mondhatnám azt, hogy MÁV; a személyszállítás egy állami feladat, egy állami cég oldja meg. Adóforintokból fönntartott állami cég, akkor holnaptól ne kelljen vasúti jegyet venni, ha utazni akarunk, mert hát már egyszer befizettük az adóforintunkat. Nagyonnagyon sok ilyen példát lehetne hozni, sorolni, hogy érezzék: valóban van valami demagógia abban a kijelentésben, hogy itt maguk tiltakoznak az ingyenesség kifejezés ellen, miközben megakadályozzák, hogy egy nagyon logikus és szimbolikus jelentőségű önrész az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele kapcsán belekerüljön ebbe a rendszerbe. Merthogy ennek az önrésznek, az önrész működtetésének a jövőre nézve óriási lenne a jele ntősége. Elindultunk ezen az úton. Ellenzéki oldalon ülnek azok a képviselőtársaink, akik konzervatívak, akik a polgárosodást, a polgárosodás gondolatát a zászlajukra tűzték első helyen, és mégis, amikor előkerül egy ilyen téma, akkor nem tudják azt mondan i, hogy igen, a polgárosodásnak jelentős mértékben velejárója az öngondoskodás erősítése, az öngondoskodás fejlesztése a társadalomban.
