Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004; beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006, valamint a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004. és a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006. szóló beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
894 alkalom egy kicsit arról is szól, hogy milyen lehet ne a magyar közélet, milyen lehetne, hogyha ezt együtt akarnánk. A most általunk tárgyalt jelentések és az elnök úr által elmondott expozé is rámutatott arra, hogy milyen tág összefüggésrendszere van a tudománynak, az innovációnak, a tudományos kutatásnak. Rámutatott arra, hogy ma a tudományos kutatás, az ezzel összefüggő eredmények egyaránt meghatározói egy ország versenyképességének, gazdasági sikerességének, de ugyanígy az élet minőségének, az állampolgárok jólétének is. Amikor tehát tudományról beszélün k, amikor kutatásról, fejlesztésről beszélünk, akkor az ország sorsát meghatározó egyik legfontosabb kérdésről beszélünk. A kormány nevében is örömmel kell elmondanom azt, hogy ez egy olyan kérdés, amit az elmúlt években, hosszú ideje távol tudtunk tartani a pártpolitizálástól, távol tudtunk tartani a fölösleges és értelmetlen csatáktól. Nyilván megköveteli ezt a téma, a tárgy természete is, hiszen mégsem lehet kormányhatározatot hozni a nanotechnológia fejlesztésének kívánatos irányairól, vagy éppen népsza vazást tartani a génkutatás aktuális eredményeiről, de az is igaz - és talán ez a fontosabb , hogy ezen a területen az Akadémia vezetése, és ebben köszönetet kell mondanunk elnök úrnak, és a parlament minden oldalán ülő tudománypolitikusok, ezzel foglalko zó szakértő képviselőtársaink nagy önmérséklettel és felelősséggel jártak el. Bizonyítéka volt ennek az oktatási és tudományos bizottság ebben a tárgykörben zajló tárgyalása ez alkalommal is, és bizonyítéka az a javaslatcsomag is, amelyik felelősséggel, át gondoltsággal, mérséklettel, ám mégiscsak határozottan követel számos területen a tudomány számára kedvező változásokat. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A politika felelőssége és lehetősége, a tudománypolitika felelőssége egy demokráciá ban korlátozott. (10.40) Hiszen a tudománypolitika nem a tudomány lényegéhez, nem az érdemi kérdéseihez kell hogy szóljon, nem ezekbe kell beleavatkoznia, hanem az a felelőssége, hogy feltételeket teremtsen. De ez nem kis felelősség, ez nem kis feladat. Ah ogy az eddigi vita is mutatta, mind maga a jelentés, mind az ezzel kapcsolatos vita, bizottsági munka ezeket a lényegi és fontos feltételeket vette sorra. Azokat a feltételeket, amelyek ahhoz kellenek, hogy a tudomány betölthesse azt a szerepét és feladatá t, amely mindannyiunk számára fontos; azokat a feltételeket vette sorra, amelyek könnyebbé, tág társadalmi értelemben mégis eredményesebbé tehetik a tudományos munkát. Óhatatlanul beszélünk finanszírozásról, költségvetési kérdésekről. Hiszen valóban az a h elyzet, amit elnök úr is említett, és amit a jelentés is tartalmaz, hogy miközben az állami finanszírozás mértéke visszaesés, majd megtorpanás után ismét lassú növekedésnek indult, és miközben a költségvetés kényszerű kiigazítása során is egyetértésre tudt unk abban jutni, hogy lehetőség szerint mentesítsük a tudomány területét ezek alól a megszorítások, megtakarítások alól, eközben az is igaz, hogy az összkép nem megnyugtató. Nem megnyugtató abból a szempontból, hogy milyen a finanszírozás szerkezete. Elnök úr és bizottsági elnök úr is beszélt arról, hogy miközben az állami finanszírozás bár nem elégséges, de mégiscsak biztos alapot teremt, eközben a magánszféra részvétele nagyon alacsony a magyar kutatási területen. Minden példa azt mutatja, hogy azok az or szágok eredményesek a tudomány, az innováció területén, ahol együtt mozog az állami pénz és a vállalkozások pénze, ahol egymást támogatja és erősíti a közösségi ráfordítás és a magánráfordítás. Úgy látjuk, úgy érzékeljük, hogy ezen a területen még sok tenn ivaló van. Azt is el kell mondanom - ezért nagyon megfontolandó az a javaslat, amit mind elnök úr, mind pedig a bizottság tett , nagyon fontos az, hogy a 2011es magyar elnökség során a tudományos kérdések, a tudománypolitika, az innováció, a kutatás kérd ése az egyik kiemelt témája legyen az elnökségnek, mert nemcsak Magyarország van bajban ezen a területen, hanem Európa egészében az tapasztalható, hogy mindenféle szándék és ösztönzés ellenére nem tudja kellően megmozgatni az üzleti innovációt, a magánpénz eket a jelenlegi európai tudományos és fejlesztési modell. Európai kollégákkal, a Bizottság szakértőivel, vezetőivel konzultálva azt tapasztalom, hogy bizony maga
