Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény népszavazásra bocsátásának elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
88 És még egy dologra hadd térjek ki. Navracsics Tibor frakcióvezető úr azt mondta, hogy vannak kérdések, amikben nem tudunk egymással dűlőre jutni. Hát kormányozhatóe Magyarország a jövőben, ha a mindenkori ellenzék minden olyan kérdésben, amelyben, úgymond, nem tud dűlőre jutni az éppen aktuális kormánytöbbséggel, ilyen és ehhez hasonl ó eszközökhöz nyúl? Nyilvánvalóan nem. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Törvényes eszköz.) És arról nem beszéltünk még itt, ebben a vitában, pedig talán érdemes megemlíteni, hogy miért is nem tudunk egymással dűlőre jutni. Nyilván nem fogunk egymással dűlőr e jutni, ha a parlament egyik felének stratégiája, tárgyalási stratégiája gyakorlatilag minden egyes kérdésben az, hogy a kompromisszum ott van, ahol az én álláspontom, és ha ezt a másik nem fogadja el, akkor nem tudunk egymással dűlőre jutni. Köszönöm, ho gy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Herényi Károly képviselő úr, frakcióvezető úr következik felszólalásra, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó. HERÉNYI KÁROLY (MD F) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát ezért tartunk itt - amit most Gusztos Péter elmondott, nem volt más, mint “a győztes mindent visz” arcátlan álláspontja. Így nem lehet az ellenzéket megsérteni, amiket itt a fejünkhöz vagdo sott! (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Óh! - Taps az ellenzéki oldalon.) Alkotmányos joggal él az ellenzék, alkotmányban rögzített joggal; ezt el lehet utasítani, de nem ilyen hangon. Óriási változás előtt áll az ország, legalábbis e vonatkozásban, hiszen a z utóbbi hónapokban kormánypárti képviselőktől mást sem hallottunk, mint hogy forradalmi, óriási, a nemzet életét alapjaiban megváltoztató döntésről van szó, és vegyük tudomásul, hogy ez így is van. Na, ahhoz, hogy ez a döntés sikeres legyen, legalább háro m feltételnek teljesülnie kellett volna. Az első feltétel egy szakmai konszenzus, hogy az egészségügy szereplői, annak minden dolgozója, vagy legalább a legnagyobb tömeg, ami elérhető, szakmai egyetértésre jusson a törvényi előkészítés során. Ez nem történ t meg. Ezután illett volna a politikai konszenzus feltételeit megteremteni, olyan ötpárti egyeztetéseket folytatni, ami ennek az alapját vagy a talaját megteremti, és innen továbbfolytatni a vitát. A harmadik szintje az egyeztetésnek egy ilyen jelentőségű törvényjavaslat esetében egy társadalmi konszenzus, amikor a társadalom minden tagjával vagy lehetőleg a legszélesebb rétegekkel megértetjük, hogy mi ennek a változásnak a lényege, milyen következményekkel fog járni rájuk vonatkoztatva, az egészségügy egés z rendszerére, hogyan változtatja ez meg az életüket. Na, hát ebből a három feltételből egyetlenegy sem teljesült. Mi lehet ennek az oka? Az egyik oka az lehet, hogy ez a törvény, amelyet most elfogadott az Országgyűlés többsége, szakmailag nem kellően kid olgozott, szakmailag nem kellően megalapozott, és ezért a parlamenti képviselők azon része, akik ott ülnek a kormányoldalon, nem bíznak abban, hogy ez a törvény kiállná ezt a próbát. Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség egy kommunikációs hiba vagy komm unikációs hiány, hiszen a törvényelőkészítés során illett volna a társadalommal olyan párbeszédet folytatni, hogy a döntés időpontjára, mondjuk, mára a társadalom széles rétegei tudják, hogy miről van szó. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy jó néhány p arlamenti képviselő erről az oldalról (A kormánypártokra mutat.) elismerte, hogy nem pontosan tudta, miről szavaz december 17én, ami elég nagy hiba volt. Hát hogyan várhatjuk el akkor a társadalom egészétől vagy nagy többségétől, hogy ezzel tisztában legy en? Tehát tulajdonképpen ez az alkotmányos lehetőség, a törvényt megerősítő népszavazás lehetőséget nyújtana egyfelől a kormánypárti képviselőknek, hogy eloszlassák azt a gyanút, hogy ez a törvény szakmailag nem jól előkészített, szakmailag nem jól kidolgo zott, nem jó. Ha a másik feltétel igaz, hogy kommunikációs hibák történtek, akkor a népszavazásig rendelkezésre álló idő lehetőséget nyújtana arra, hogy ezt a kommunikációs hibát elhárítsuk, és ha meg vannak győződve saját igazukról, akkor nyilván meg tudj ák tenni azt, hogy a társadalom
