Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 10 (129. szám) - A nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
870 jobban érthető legyen, energiaszinten a takarékoskodás, a hulladékgazdálkodás, a fogyasztáshoz kapcsolódó szinten a mennyiség csökkentése, a tudatosabb fogyasztói magatartás kialakítása vagy a CO 2 területén a kibocsátás mennyiségi csökkentése, tehát alapvetően azt mondhatjuk, ho gy az első és legfontosabb kérdéskör és csokor mindenképpen a megelőzés és a csökkentés. Igaza van utolsóként felszólaló képviselőtársamnak, hogy abban van tudományos vita világszerte, hogy mennyiben felelős az ember ezért az éghajlatváltozási folyamatér t, amiben élünk. Abban nincs vita azonban: felelőssége, hogy a magatartásának, az eddigi tevékenységének, elsősorban az ipari, gazdasági tevékenységének a következményei nem pozitívak ebben a bizonyos változásban. Tehát mi fújjuke a passzátszelet, vagy cs ak rásegítünk erre, ez lehet egy kérdés, de úgy érzem, nem nagyon változtatja meg érdemben a mi magatartásunkat. A mi magatartásunk lényege az kell hogy legyen, akár részben járulunk csak hozzá ezekhez a természeti katasztrófákhoz, kedvezőtlen változáshoz, akár mi okozzuk, mindkét esetben egyértelmű a cselekvés első fázisa, hogy tudniillik ezt a fajta tevékenységet, ami ilyen hatással lehet, csökkentsük. Hogy ebben a nemzetközi megfelelés ilyen nyomatékkal szerepel, és a nemzetközi elvárásoknak való megfele lés - idézőjelben mondom, szinte a nemzeti megfelelést is meghaladóan , azt hiszem, a dolog jellegéből adódik. Ahogy ezt a stratégiában is leírtuk, olyan közös fellépést igényel a környezetünkkel kapcsolatos reagálás és ennek a közös klímastratégiának a v éghezvitele, azért szükséges a közös fellépésünk, mert gyakorlatilag bár Magyarország viszonylag kismértékben járul hozzá ezekhez a negatív folyamatokhoz, de igazából a mi erőfeszítésünk akár gazdasági oldalról nézem vagy költségeit tekintve, akár pedig ha tékonysági oldalról nézem, tehát eredményoldalról, bizony determinált azáltal, hogy mások ugyanilyen irányban ilyen lépéseket teszneke. Tehát az közös célunk, nemcsak úgy értve, hogy itt Magyarországon, hanem a világon közös célunk kell hogy legyen, hogy ezeket az elkerülhetetlen lépéseket viszonylag harmonizáltan és egy időben, egy irányban tegyük meg. Különben nagyon nagy költséggel és kontraproduktív vagy nem eléggé hatékony megoldásokba keveredünk. Ezért mondjuk azt, hogy Magyarország csatlakozzon azok hoz a legfontosabb irányokhoz, amelyek akár ENSZ, akár uniós szinten, akár régiós szinten ebben a kérdésben megfogalmazódnak. Szeretném hozzátenni az anyagnak azt az elemét is, amely a régióban is gondolkodik, és azt szorgalmazza, hogy itt a Kárpátmedenc e vagy KözépKeletEurópa térségében is érdemes lenne egy közös stratégia mentén egy közös akcióprogramot végrehajtani, hiszen egy sor olyan környezeti elem van, amelynek a minősége, amelynek a változása egy közös fellépéssel lényegesen jobban javítható, v agy változásának a hatása könnyebben kiküszöbölhető. Az árvízi védekezés triviális esetként adódik itt a Kárpátmedencében, de nyilván nemcsak ez, a talajszennyezéstől az éghajlatváltozásig, a légszennyezettségi állapotig nagyon sok mindent hozhatnék ide. Megint csak az egyik felszólalásban szerepelt a lakossági és a középületekben rejlő energiatakarékossági lehetőség. Erről külön szeretnék beszélni, mert talán sokak számára - nem itt a teremben ülők számára, hanem akik hallgatják vagy figyelemmel kísérik, vagy valamikor visszaolvassák a jegyzőkönyvet - érdemes megemlíteni, hogy az összes energiafelhasználásunknak valamivel több mint a fele épület vagy épületeken keresztül valósul meg. Ennek java része lakossági fogyasztás tehát, és egy kisebb része, de még mindig jelentős része az intézményi. Tehát úgy is mondhatnánk, hogy az épület és az épületek körüli energiafelhasználás az energiatakarékosság szempontjából abszolút meghatározó. Éppen ezért foglalkozik azzal a stratégia - talán valóban igaza van képviselő társamnak, hogy nem teljes részletességgel kibontva, de nagyon komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel , hogy a klímastratégia részeként az építőiparban, az épületgépészetben, az alternatív energiák kis lakásokban vagy egyedi módon történő megjelenítésében mekkora lehetőség rejlik. Tehát ebben igenis akár azoknak a célkitűzéseknek, amelyeket itt most a kibocsátás oldaláról, energiatermelés oldaláról fogalmazunk meg, azoknak a célkitűzéseknek döntő hányada az energiatakarékossági oldalról megtakarítható lenn e. Tehát technológiai váltás nélkül, egyéb nagy összegű ráfordítások nélkül hosszú távon is stabil és hosszú
