Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény népszavazásra bocsátásának elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
87 Ezt az intézményt nem azért találta ki a magyar jogalkotó, a magyar jogalkotás, hogy a mindenkori kormány mindenkori ellenzéke a mindenkori kormány mindenkori népszerűtlen intézkedéseivel szemben valamilyen revolverezési lehetőséget találjon - mond om még egyszer, a mindenkori ellenzék. Azt hiszem, abban nyilvánvalóan egyetértünk valamennyien, hogy a rendszerváltás óta nem volt ebben az országban olyan kormány, amelynek ne kellett volna adott esetben népszerűtlen intézkedéseket hoznia, vagy amely ne hozott volna olyan döntést, amely ugyan nem kényszer volt, de az ő ideológiai, politikai meggyőződése szerint szükséges volt, és nagy vitát váltott ki a társadalomban, és soksok ellenzője volt. Tudok mondani néhány ilyet az 1998 és 2002 közötti időszakból . Biztosan sokan helyeseltek volna, ha az akkori ellenzék hasonló jellegű eszközökkel próbál meg élni akkor, amikor, mondjuk, az akkori kormány nem fizeti ki a nyugdíjasoknak járó 19 ezer forintot, vagy akkor, amikor az akkori kormány megkurtítja a korábba n törvényben szabályozott magánnyugdíjpénztári befizetéseknek az arányát, sokaknak a hosszú távú személyes biztonságát, személyes érdekét sértve ezzel. Vagy hogy egy még közelebbi példát mondjak, bizonyára sokan egyetértettek volna velünk akkor, ha előáll tunk volna hasonló kezdeményezésekkel, mondjuk, a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetésének idején. Az már csak a dolog pikantériája, hogy ugyanazok támogattak volna minket akkor ebben jórészt, mint akik most önöket ebben a kezdeményezésben. Sz óval, műfaji problémánk vannak ezzel a kérdéssel, és természetesen tartalmi problémánk is van ezzel. Szeretném még egyszer leszögezni: az a meggyőződésünk, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedésében jól elhatá roltak ezek a jellegű felelősségek és lehetőségek. Mi akármikor, amikor ellenzékben voltunk, a legélesebb kritikát megfogalmazva sem vitattuk el az aktuális kormánytöbbség jogát és létező felhatalmazását a kormányzáshoz, most pedig önök ezzel és természete sen más politikai, jogi eszközökkel nyilvánvalóan ezt teszik. Érdekes kérdés végiggondolni azt, hogy miért is merült fel éppen ez a műfaj, hiszen senkinek nem kérdéses, azt gondolom, hogy ha egy Fideszméretű és szervezettségű párt népszavazást akar kezdem ényezni, akkor képes összegyűjteni nagyon sokféle témában az ehhez szükséges 200 ezer aláírást. Ugye, hallottuk a patikaliberalizáció ügyében is azt, hogy lesz népszavazás, aztán most úgy tűnik, hogy nem lesz. (18.10) Nehezen tudok szabadulni attól a gondo lattól, hogy ebben szerepet játszik az is, hogy finoman szólva is meglehetősen kérdéses lenne egy ilyen népszavazás eredménye. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a mai napon előttünk fekvő kérdésben vajon nem valami hasonlóról vane szó, tudniillik, ho gy a felelősség áthárítása zajlik. Senki nem gondolhatja komolyan az ellenzéki sorokból, hogy egy kormánytöbbség megszavaz egy ilyen népszavazási kezdeményezést. Önök úgy vágtak ebbe bele, úgy nyújtották be ezt a javaslatot, hogy teljesen biztosak lehetnek abban, hogy ennek nem lesz többsége a magyar parlamentben. (Közbekiáltások az ellenzéki padsorokból: Miért? - Közbekiáltások az MSZP soraiból: Egyértelmű.) Ez számomra nem jelent mást, mint azt, hogy a felelősségnek az áthárítása zajlik. Természetesen leh et ebben a történetben hol egy Gaskó István nevű leendő fideszes képviselő, hol pedig egy civil házaspár kezdeményezése mögé bújni, de a lényeg mégiscsak ugyanaz marad. A helyzet természetesen az, hogy a liberális képviselők nemmel fognak szavazni a törvén yt megerősítő népszavazásról, és a helyzethez az is hozzátartozik, hogy a kezdeményezőknek pedig meggyőződésünk szerint el kellene azt végre dönteni, hogy a Kossuth tér melyik részén képzelik el magukat a magyar politikában. Itt bent, a Parlament falai köz ött, parlamenti képviselőként, a parlamenti váltógazdaság logikájából következően hol kormánypárti, hol ellenzéki, de a magyar alkotmányos berendezkedés alapjait mindenképpen és mindig tiszteletben tartó parlamenti képviselőként, vagy esetleg kiköltöznek a térnek egy külsőbb részére, és ott népszavazáskezdeményezőként, állandósult, folyamatos néptribuni tevékenységet kívánnak folytatni, mondom még egyszer, a Ház falain kívül.
