Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 10 (129. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
789 Miniszterelnökként a kormány politikáját képviselvén 18án azt javasoltam, hogy ami forrásunk van, ami forrásunk és szabad mozgásterünk van, elsősorban a terhek csökkentésére fordítsuk, hogy kevesebb adót és járulékot kelljen fizetni, másodsorban az o ktatás fejlesztésére fordítsuk azért, mert azt gondolom, hogy ez a kettő viszi előre Magyarországot. Na most, ha a harmadik célról szintén így kell gondoskodni, mert rábeszéltük az embereket, hogy ne járuljanak hozzá, akkor nagyon világos, hogy ennek az a következménye, hogy vagy kevesebb jut tehercsökkenésre, vagy kevesebb jut az oktatás fejlesztésére. Be kell önöknek valljam, határozott meggyőződésem, hogy Magyarország távlatos céljait tekintve, és tanulva az elmúlt évek soksok kacskaringójából, nemegysz er hibájából, azt gondolom, hogy ez az egyetlen helyes magatartás, az, amit a kormány képviselt. Ha kinyitom a fülemet, és hallgatom, hogy mit mondanak a világban Magyarországról, akkor azt mondják, hogy kéthárom dolgot kell csinálni: csökkenteni a hiányt - ezt tesszük , csökkenteni a terheket - ez volt a javaslatunk , harmadikként alapvetően befektetni az oktatásba, oktatásba, oktatásba. A negyedik területen azt mondtuk, hogy közvetlenül azok tegyenek be többet, akik igénybe veszik. Ma 3 millió ember az t mondta, hogy ezt nem így akarja csinálni. Ne haragudjanak, ha azt mondom, hogy szerintem egyébként az a döntés, amit a népszavazás nyomán hoznunk kell, meg fogjuk hozni, de ha nem haragszanak, nem értek vele egyet. Szerintem ez egy nem jó döntés. Ettől m ég 3 millió embernek - nem is kell hozzá annyi, elegendő lett volna kétmillió és néhány százezer - joga van ilyen döntést kikényszeríteni. Joga van; ha ezt ők így teszik, mi megtesszük. De mondom, ha igaz az, hogy mi egy erős Magyarországot akarunk, akkor énszerintem az nem egy jó politika, hogy lebeszéljük az embereket arról, hogy a saját hozzájárulásukkal bővítsék azokat a forrásokat, amelyekben az egészségügy működik. Ez nem egy jogi probléma. Lehetett azzal érvelni, hogy ez nem költségvetési kérdés, de lámlám, ma már mindenki ott van, hogy hogyan pótoljuk. Mindenki ott van! Nekem ugyan nem szokásom alkotmánybírósági döntéseket kommentálni, eddig tartózkodtam is ettől. Most sem fogom ezt hosszan megtenni, sőt vigyázni fogok a szavaimra, hogy csak annyit mondjak, amennyit feltétlenül muszáj. Az a magyar Alkotmánybíróság, amelynek első elnöke a mai köztársasági elnök, oly nagyvonalúan és elegánsan bizonyította, hogy az alkotmánynak van egy láthatatlan alkotmányossága, átszűrődik belőle egyfajta filozófia, a kkor, ha más nem, ennek a láthatatlan alkotmánynak az üzenete számunkra nagyon világos volt. Felelős polgári demokráciában olyan kérdést feltenni a választóknak, hogy szeretnéle valamilyen közszolgáltatásért kevesebbet fizetni, szeretnéle adót, járulékot csökkenteni, szeretnéde a saját egyéni életedhez igazítani közvetlenül a nemzet költségvetését, ilyet nem szabad csinálni. (13.20) Értem az Alkotmánybíróság döntését, és tudomásul veszem. Hadd legyen ez a második, amire most először, nem tudom, hogy utol járae, de mindenképpen először azt mondjam, hibának gondolom, nem értek vele egyet. Nagyon sokat árt Magyarországnak, ha lehet lényegében költségvetési tételekről szavazni. (Taps a kormánypárti oldalon.) Tudom, van, aki azt mondja, hogy Magyarország győzö tt. Nézzék! Azt gondolom, azt nem pontosan tudjuk, hogy Magyarország győzötte. Egy dolgot tudunk, hogy 3 millió 200 ezer ember akarata most érvényesül. Ahogyan nem igaz az, hogy egy demokráciában, ahol ilyen és olyan nézetek vannak, ha valaki kisebbségbe kerül, akkor a haza kerül ellenzékbe, talán értik, hogy mire gondolok, úgy nem igaz az, hogy ha valakinek az álláspontja többségbe kerül, akkor a haza győzött. Egyik álláspont időnként hol többségi, hol kisebbségi. Hát, ez a demokratikus versengés lényege és értelme. Nem kiáltjuk ki a hazát vesztesnek, ha alulmaradunk, és nem kiáltjuk ki a hazát, Magyarországot győztesnek, ha éppen egy másik politikai kérdésben többségbe kerülünk. Szerintem ez erénye a demokráciának, ennek az ellenkezője pedig nehezen egyez tethető össze a demokratikus kultúrával.
