Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 10 (129. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz):
790 Ráadásul azt gondolom, hogy Magyarország úgy összességében, nem per pillanat, úgy összességében és távlatosan inkább veszít, mint győz. A magyar jobboldal nagyobbik pártja természetesen érezheti magát győztesnek, hi szen kezdeményezett egy népszavazást, ahhoz elegendő többséget kapott. De muszáj feltennem egy kérdést: valóban olyan ország van a szemünk előtt, ahol a polgárok sokasága nem érti, nem tudja, nem látja át annak következményeit, hogy ha megfosztja közös ügy einket egy általa fizetett forrástól, akkor a másik oldalon megint csak neki kell fizetni? Azok az eszmények, amelyeket én fontosnak gondolok demokratikus politikusként, amelyeket fontosnak gondolnék egyébként bal- és jobboldali vagy liberális politikusok számára is, azok nem ilyen Magyarországot látnak. Ezzel együtt, mondanom sem kell, érteni vélem a választókat. Hát megkérdezték tőlük, hogy akartoke fizetni valamiért, amiért korábban nem kellett fizetni. Hát, ha meg lehet kérdezni a választókat, és a vál asztók eldönthetik, hogy ők mostantól ingyen kapják azt, amire a kormány rá akarta őket beszélni, hogy járuljanak hozzá, nem lehet őket hibáztatni, hogy nagyon sokan azt mondták, hogy persze, szeretnénk ingyen kapni. Hadd tegyek hozzá még valamit, mert per sze azt is értem, hogy a népszavazás nem csak önmagáról szól. Az is világos, hogy az elmúlt másfél év rettenetesen nehéz volt. Sok terhet cipelt az ország. Sokat! De tudják, miért viselték ezt a terhet? És akkor talán itt az utolsó két percben jó lesz errő l is a lehető legegyszerűbben beszélni. Azért, mert mi magunk, és ezt mondom szocialista barátaimnak (Az MSZPfrakció felé fordulva:) elsősorban, és csak másodsorban a szabad demokratáknak, mert mi magunk is hozzájárultunk ahhoz 2002 és 2006 között, hogy é ljen és viruljon az az illúzió, amely illúzió csapdájába esett most az ország. Mi magunk is csináltuk az a politikát 2001et, 2002t követően, nem tudtunk ellenállni az ezzel kapcsolatos csábításnak, amely ugyan nem tőlünk jött, de végül mi magunk is ugyan ebbe az utcába mentünk, hogy elegendő csak akarni, és igazából teljesítmény nélkül növekszik a nyugdíj, növekszik a családi ellátás, növekszik nagyonnagyon sok minden. Az a politika, amit 2002 és 2006 között mi magunk folytattunk, és most itt mondom a tév énézőknek, saját frakciómra nézek elsősorban, aztán mi majd ezt megvitatjuk egymás között a következő években, maga is hozzájárult ahhoz, hogy lényegében szégyenérzet és felelősségérzet nélkül ma Magyarországon fel lehet tenni ilyen kérdéseket; hogy Magyar ország, miközben 2001 és 2007 között 30 százalékkal növekedett a jövedelmek reálértéke, eközben vesztesnek érzi magát nagyon sokszor. Magyarország folyamatosan hajlamos csak a dolgok egyik felére nézni; szeretni Szlovákiát, mert gyorsan növekszik, de nem é szrevenni, hogy szociális költései alig kétharmadát teszik ki a mienkének. Magyarországnak akkor most azt mondom, merthogy az igenigennel kampányolt az ellenzék, akkor most hadd használjam az ő 2006os egyik kampányszlogenjét. Azt kell mondjam, hogy Magya rország, politikusok és mi, sokmilliónyian, ébresztő. Ebből így, ilyen népszavazásokkal nem lesz modern Magyarország. Márpedig erős, modern Magyarország kéz a kézben járnak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A frakcióvezetőknek 55 perces időkeretben van lehetőségük miniszterelnök úr felszólalására reagálni. Elsőként megadom a szót az elsőként jelentkezett Navracsics Tibor frakcióvezető úrn ak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, frakcióvezető úr. DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! (Az ellenzéki képviselők közül többen visszaté rnek a terembe.) Itt az ön meglehetősen keserű, sértett hangvételű beszédéből egy - (Derültség a kormánypárti oldalon.) örülök, hogy ilyen jól érzik magukat ez után a beszéd után - szánalmas összeesküvéselmélet bontakozik ki, amelynek tagjai az újságírók, az ellenzéki politikusok, a köztársasági elnök, az alkotmánybírók, és mindenki azon
