Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 4 (128. szám) - A 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
767 minél több lábon állás lenn e a cél, ezen belül nyilván a legerősebb, legstabilabb láb pillanatnyilag az atomenergia, ezt a lábat ellenben ne vastagítsuk egy bizonyos mértéken tovább. Ezt szerintem meg kellene határoznunk a stratégiában. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszön öm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő és már jól vitatott té ma az energiapolitikai koncepcióról alapos vizsgálódás és vita tárgya lett, sok minden nézetet kicseréltünk. Engedtessék meg, hogy egy vagy két fő szempontra még egyszer visszamutassak, ahogy az nekem tűnik a vita vége felé. A fő szempontok, ahogy az előtt ünk lévő okmány jelzi, az ellátásbiztonság, a versenyképesség, a fenntarthatóság. Valóban. És eljutottunk odáig a vitánk és leltárvételünk során, hogy ennek van egy igen jelentős nemzetközi vetülete. Magyarország energiafelhasználásának jelentős részét más országból veszi meg, és ez a téma mostanában aláhúzott témává vált. Amikor a kormány összeállította és elküldte az Országgyűlésnek ezt a határozatot az energiapolitikai koncepcióról, akkor lehet, hogy már tudták annak az írói vagy a kormányhatározat hozói , hogy mire az Országgyűlés ezt majd vitatni fogja, akkor egy új nemzetközi viszonylat vagy vetület is előkerül. (15.50) A dolog napirenden volt az országban, sokféleképpen. Én arra szeretnék most rámutatni vagy figyelmeztetni bennünket, hogy itt a téma le egyszerűsíthető a mi energiafüggőségünk, függetlenségünk témájára, hogy mennyire kívánunk belenyugodni vagy mennyire nyugszunk bele abba, hogy bizony függünk sok mindentől, ami rajtunk kívül áll, és mennyiben kíséreljük meg ezt, hogy a függőséget csökkent sük, lehetőség szerint a függetlenségig eljussunk. Most az üzleti világban, a kereskedelmi világban a függetlenség egyik nagy szövetségese a versenypiac. Ha több eladó van, akkor a vevő válogathat az eladók között, és a legkedvezőbbet választja ki minőségb en, árban, az eladók pedig majd versenyeznek a vevő forintjáért, dollárjáért vagy az elköltött pénzéért. Tehát így lesz a verseny egy olyan szervező, ami Magyarországnak energia vonatkozásában az előre látható években egy szövetségese, egy hasznos instrume ntuma lehet; lehet, ha létezik és használjuk. A gond az - és ezt halljuk, hogy úgy mondjam, majdnem útonútfélen, és ezt harsogja a rádió és írják az újságok , hogy bizony, mintha Magyarország energiafüggetlensége kevesbedne, vagy nem annyi, amennyi lehet ne. Az Európai Unióban, aminek részei vagyunk, az atlanti szövetségben - az egy globális intézmény, ugyancsak részei vagyunk - ezek a témák napról napra előkerülnek, és prominens személyek megszólalnak, és gyakran a kétkedés vagy majdnem aggodalom hangján is. Ez egy újfajta színezés, árnyalat a témában. Például olvassuk - legyen szabad csak pár szóban emlékeztetni önöket, tisztelt képviselőtársaim , az Európai Unióban nem igazán értik, hogy a magyar kormány milyen irányban elkötelezett. Ezt mi halljuk, és a viták során itt előkerült, hogy ó, nem vagyunk rabjai egy oligopólium, monopólium, oligarchiarendszernek, mert amellett egy másik intézményrendszer is felépül. Tehát az a Déli Áramlat, ami sokak szemében vagy legalábbis többek szemében monopolisztikus helyzetbe hozza Magyarországot, az valóban nem úgy lesz, mert van egy alternatíva, a Nabucco, és a Nabucco ott lesz majd, azért is, hogy szállítsa az energiát, meg azért is, hogy figyelmeztesse a Déli Áramlatot vagy kicsodát, hogy ha nagyon illetlenül vis elkedik - már nagyon monopolista módon viselkedik vagy azzal fenyeget bennünket , akkor azt ne tegye, mert akkor az alternatívát választjuk.
