Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 4 (128. szám) - A nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
734 az éghajlatváltozás szempontjából, ha lett volna ilyen stratégiánk. Ezért, ha ezt elfogadjuk, akkor óhatatlanul felmerül majd az igénye annak, hogy legalább 2013tól érvényesítsük a fejlesztési programokban is ezt a szempontot. Ez szerintem egy helyes dolog. Ez tehát az egyik része az úgynevezett integráció elvének. A másik, ha jól értem, akkor az az, hogy a klímaváltozást ne ágazati problémaként fogjuk fel, hanem legyen úgymond integrációként jelen valamennyi tárcának, így a gazdasági, a földművelésügyi, a környezetvédelmi tárcának, de egyéb tárcáknak is a gondolkodásában. Itt megállné k egy pillanatra, mert azért ez nem olyan egyszerű dolog. Ahhoz, hogy ennek legyen hatása is, ez a stratégia kitalált egy szervezetrendszert. Két bizottságot említenek meg a stratégiában. Az egyik az úgynevezett éghajlatváltozási bizottság, amely, ha jól értem, akkor egyfajta talán tanácsadó szerv is, de akár lehetne ellenőrző szerv is, a másik pedig maga az éghajlatpolitikai munkacsoport, amely a tárcavezetőket foglalja magába, és ezek között mintegy primus inter pares, a környezetvédelmi miniszter képvi seli az éghajlatváltozás szempontjait. Látom a nehézségeket abban, hogy ez a rendszer jól működjön, de lehet egy kísérletet tenni arra, hogy ilyen formában próbáljuk meg a kormányzati logikába beépíteni az integráció elvét. Itt szeretném fölvetni azt, hogy ha már úgyis létrejön a fenntartható fejlődés nemzeti tanácsa, fontoljuk meg, hogy ennek az elnökét nem célszerűe bevonni valamilyen formában a stratégia végrehajtásába is, nehogy az a helyzet álljon elő, hogy létrehozunk rengeteg bizottságot, és ezek eg ymás mellett dolgoznak, és ezek a rendszerek nincsenek összetolva. Úgyhogy igyekszem is majd még a részletes vita előtt egy olyan módosító indítványt benyújtani, ami a fenntartható fejlődés nemzeti tanácsának a szerepét valamilyen módon beteszi ebbe a rend szerbe, mert azt gondolom, érdemes lenne ezt megtenni. Pozitívumként emelném ki a harmadik célkitűzést, ami a klímatudatossággal kapcsolatos. Ha belegondolok abba, hogy mennyi feladat vár ránk, politikusokra abban is, hogy érthető módon tudjuk ezt az ügyet eladni a lakosságnak - mert az a nyelv, amit akár mi is beszélünk, nehezen érthető. Sokszor még maguk a képviselőtársaink sem értik azt a nyelvezetet, amit használunk, sokan nem is tudják, hogy mi az, hogy klímaváltozás, mik az összefüggések. És ahhoz, ho gy a klímatudatosság hatékony legyen, rengeteg teendőnk lesz, és külön örülök annak, hogy ezt egy külön célkitűzésként ez a stratégia megcélozza, mert ezt le kell fordítani a mindennapi gyakorlatok nyelvére ahhoz, hogy ez igazán hatékonyan tudjon működni. Mi az, amit a dicséret mellett azért szeretnék kritikai éllel megemlíteni? Az egyik ilyen téma maga a megújuló energiának a részaránya. Azzal szeretném kezdeni, hogy az én ismereteim, információim szerint a világ ma az energiagazdálkodásban egyfajta átmene ti állapotban van. Útban vagyunk az úgynevezett hidrogénalapú gazdaság felé, de a jelenlegi gazdasági fejlődés, illetve a tudomány technikai színvonala a becslések szerint ezt 2050 előtt nem tartja reálisnak. 2050 körül várható az, hogy a világ átállhat, l egalábbis bizonyos százalékban egy hidrogénalapú gazdaságra. Tudjuk azonban azt, hogy 2050ig a rendelkezésre álló fosszilis energiák aránya csökkenni fog. Azt vitatják sokan, hogy meddig lesz kőolaj, kőszén meg gáz, de az biztos, hogy ezeknek a rendelkezé sre álló mennyisége csökkenni fog. És a megújuló energiáknak az a szerepük, hogy azt az átmeneti állapotot meg tudják könnyíteni. Hogy ez most egy adott gazdaság esetében hány százalék, arról lehet vitatkozni. Ha jól tudom, akkor Magyarországra - és ezt ne m is vitattuk - az Európai Bizottság 13 százalékot jelöl ki. Azt gondolom, a magyar gazdaság ennyit elbír, még érdekünk is, hogy ilyen arányban legyen jelen a megújuló energia Magyarországon. Hogy jelen lesze, azt majd meglátjuk, mert ha összevetjük a ren delkezésre álló pénzeszközöket meg a célkitűzéseket, akkor az én tudomásom szerint ott van némi disszonancia. Miért állítom ezt? Olvastam a Gazdasági Minisztériumnak egy olyan számítását, amely az úgynevezett energiahatékonysági programokkal kapcsolatban ú gy becsüli meg az energiahatékonyságra fordítandó összegeket, hogy az Európai Unió előírja nekünk, hogy 9 éven keresztül évi 1 százalékkal növeljük az energiahatékonyságot. Ez a minisztérium számításai szerint
