Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 4 (128. szám) - A nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
735 erre a 9 évre olyan 23002800 milliárd forint; remélem, hogy jól idézem a számokat. Ha 30 százalékos támogatásintenzitással számolunk, és mondjuk, vesszük a 2300 milliárdot, vagy vegyünk egy középértéket, tehát mondjuk, harmadoljuk a 2700 milliárdot, akkor is kijön 90 milliárd forint 9 évre. Ez egy na gyon jelentős összeg. A miniszter úr elmondta, hogy 110 milliárd áll rendelkezésre a KEOPból, 42 milliárd az Új Magyarország fejlesztési tervből, a zöldberuházási rendszerből, ha jól emlékszem, 7,2 milliárd. És ő nem említette, de az anyagban benne van, h ogy olyan 33,2 milliárdot szintén zöldberuházásokra fordítanának a kvótakereskedelmi rendszerben keletkezett többletekből. Ha ezeket összeadom, és figyelembe veszem, hogy jelenleg körülbelül 5,6 százalék Magyarországon a megújuló energia részaránya, hogy fogunk mi 13 százalékra feljutni, plusz megfelelni az energiahatékonysági elvárásoknak? Én úgy érzem, hogy itt a rendelkezésre álló pénzek meg a megfogalmazott célkitűzések egyelőre nincsenek egymással szinkronban. (13.20) A következő észrevételem nem is a stratégiával kapcsolatos, de arra vonatkozik. 2007 és 2013 között az Európai Unióban 9 milliárd eurót fogunk elkölteni, részben energiahatékonyságnövelésre, részben pedig megújuló energiaforrásokra. A 9 milliárdból 4,2 milliárd megy energiahatékonyságra, 4,8 milliárd pedig megújuló energiákra. Csehországnak sikerül az én információim szerint 2007 és 2013 között 1,19 milliárd eurót lehívni megújuló energiaforrásokra; Magyarországnak 359 milliót, jó esetben. Szerettem volna, ha ez az arány pont fordítva len ne. Csehország hasonló adottságokkal rendelkező ország, mint mi vagyunk, itt van, ebben a régióban, és mennyivel jobb lett volna, ha Magyarország lenne az az egykori szocialista tagország, új tagállam, amely mondjuk, 1,19 milliárd eurót hív le a 359 millió helyett! A 359 millió is sok pénz, félreértés ne essék, csak azt akarom ezzel üzenni, hogy ha mi komolyan gondoljuk azt, amiről beszélünk, akkor egy olyan szabályozórendszer kell, és olyan gazdaságpolitikát is kell folytatni, ami ebbe az irányba viszi az országot. S az a tény, hogy Csehország majdnem háromszor annyit fog lehívni megújuló energiára, azt üzeni, hogy ez a kormány kevésbé fokuszál a megújuló energiákra, mondjuk, Csehországhoz képest. Végezetül még szeretnék reagálni arra a fejezetre, amely a n emzeti kötelezettségek végrehajtásával foglalkozik. Prioritásként kezeli a stratégia azt, hogy az úgynevezett európai uniós, mondjuk úgy, nemzetközi kötelezettségeknek Magyarország tegyen eleget. Szeretném megjegyezni azt, hogy van két olyan program is, am ely esetében ez a célkitűzés, ez a szándék nem valósult meg. Ilyen az országos ivóvízellátási program, meg az úgynevezett nemzeti cselekvési terv az energiahatékonyság kapcsán. Vegyük az elsőt. Magyarország haladékot kért az Európai Uniótól, kapott is, ho gy 2009 helyett 2014re kelljen megvalósítania az országos ivóvízellátási programot. Ez azt jelenti, hogy ha jól emlékszem, majdnem 2,5 millió ember ivóvizét kell EUszabványok szerint megtisztítanunk, addig, tehát 2014ig ezek az emberek részben arzénos, nitrites, magas fluortartalmú vizet fognak fogyasztani. Ha prioritás a nemzetközi kötelezettségek átvétele, akkor arra is oda kell figyelnünk, hogy az ilyen, ennyi ember életét meghatározó programokat időben be kellene tudnunk fejezni. A másik az úgynevez ett energiahatékonysági nemzeti cselekvési terv. 2007. június 30áig le kellett volna adnia Magyarországnak ezt a cselekvési tervet. Kötelességszegési eljárást indított az Európai Bizottság Magyarország ellen. Kaptunk persze haladékot erre is, de azt szere tném üzenni a kormánynak, hogy ha elfogadunk egy ilyen stratégiát, márpedig ez mind az öt párt támogatását élvezi, akkor vegyük komolyan azt, ami abban le van írva, s vegyük komolyan a határidőket is. Ezeket nem véletlenül szabja meg az Európai Bizottság. És ha olyan célkitűzések betartásáról van szó, amelyeknek betartása érdeke Magyarországnak, akkor azokat tartsuk is be. Összefoglalásképpen tehát: ez egy jó stratégia, nemcsak általános vitára való alkalmasságát, hanem magát a stratégiát is támogatni fogja a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója. Igyekszem magam is, frakcióm is építő jellegű módosító indítványokkal ezt a stratégiát még jobbá tenni, de szerencsére azért ilyet is megélhetünk a magyar parlamentben, hogy vannak olyan stratégiai
