Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 4 (128. szám) - A nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
729 olyan, nem véletlenül mondtam a 20 százalékos megtakarítást, az alternatív energiában a 16 százalékos vállalásunkat, hogy pontosan ezekre kellene ráerősíteni, és kinyitni úgy, hogy ne csak 330 megawattot lehessen alternatív energiából Magyarországon előállítani, hanem ezt emeljük fel 1000 megawattra, és próbáljuk meg csökkenteni a függőségünket úgy, hogy az importenergi aszükségletünket próbáljuk meg ezen keresztül mérsékelni. Orosz Sándor is erről beszélt egyébként. Szeretném mindenképpen a FideszMagyar Polgári Szövetség nevében is támogatni magát a stratégiát, de javasolom a miniszter úrnak, hogy próbáljuk meg a rende t úgy kialakítani: ha már van egy stratégiánk - itt a fenntartható fejlődés stratégiájára is gondolok , utána kezdjük kialakítani azokat a stratégiákat, amelyek összefüggésben vannak az éghajlatváltozási stratégiával, és azokhoz hozzárendelni a megfelelő törvényt, megfelelő kormányrendeleteket és a megfelelő eszközt és forrást. (12.50) Mert félek és tartok attól, hogy ez is úgy fog járni majd, mint a Vásárhelyiterv, hogy óriási összegekről beszéltünk, óriási tervekről beszéltünk, nekiugrottunk, és aztán szép lassan mindenki rádöbbent arra, hogy elfogyott a forrás mögüle (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , elfogyott az eszköz mögüle, és tulajdonképpen az eredményesség tekintetében óriási lemaradás van a Vásárhelyitervben is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Velkey Gábornak, az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokának. VELKEY GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! “Már elkezdődtek azok a globális folya matok, amelyek az emberiség eddigi pazarló életmódja miatt megváltoztatják Földünk éghajlatát.” - írja az előttünk fekvő stratégia bevezető első mondatában. A jelenségek tetten érhetőek, azok hatása vitathatatlan, az okok meghatározásában a tudósok többség e egyetért. Abban azonban, hogy a jelenségek lefolyása globálisan és egyes területeken miként alakulhat, és hogy időben milyen történések várhatók, még vannak viták. Ugyanakkor ma már senki sem vitatja, hogy az emberiség tevékenysége egyre gyorsuló módon n öveli a kockázatot, és mindennek súlyosan káros következménye lesz vagy legalábbis lehet. Vagyis mindenki egyetért azzal is, hogy az emberiség felelőssége a globális folyamatok alakulásában megkérdőjelezhetetlen, a felelősség pedig átgondolt cselekvést igé nyel. Miután a jelenség nem vitatható módon globális, nyilvánvaló, hogy a cselekvés kényszere is mindenkit érint, méghozzá arányosan és összehangoltan, vagyis teljeskörűen együttműködve. Az előttünk fekvő vitaanyag alaposan és részletesen elemzi a globális an jelentkező problémákat, kiemelve ebben hazánk, a Kárpátmedence és KözépEurópa speciális jellemzőit, adottságait, emellett hosszasan sorolja azokat a nemzetközi kezdeményezéseket, döntéseket, amelyek az összehangolt együttműködésen alapuló, közös globá lis cselekvést eredményezik. A hangsúly a közös cselekvésen van, amiben Magyarországnak részt kell vennie; nemcsak csatlakoznia a megegyezésekhez, hanem mindent elkövetve azért, hogy egyre szélesebb körű és egyre nagyobb eredménnyel kecsegtető megállapodás ok születhessenek, és természetesen be kell tartania a vállalásait, továbbá mindent el kell követnie azért, hogy az összes szereplő betartsa a vállalásokat. Mindezt azért tartom fontosnak a hozzászólásom elején hangsúlyozni, mert a klímapolitika eredményes sége csak nemzetközi összefogáson alapulhat, tehát a megállapodásokon, azok folyamatos kiterjesztésén és betartásán. Ebből következően hazánk nemzeti éghajlatváltozási stratégiája sem indulhat ki másból, csak a megkötött megállapodásokból és azok tervezet t, több alternatívát megfogalmazó továbbviteléből.
