Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 4 (128. szám) - A nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
723 Ezen ált alános megjegyzések után magáról a dokumentumról. Formai értelemben hasonló dokumentumot tartunk a kezünkben, mint annak idején az ugyancsak a környezetvédelmi tárcánál folyó tervezési munkát dicsérő nemzeti környezetvédelmi program. Merthogy egy nagyonna gyon rövid országgyűlési határozat van, és annak melléklete a lényegi dokumentum. Ami természetesen felvet olyan kérdéseket, hogy vajon tudományos megállapításokhoz helyénvalóe módosító indítványokat benyújtani. Úgy gondolom, nem. Úgy gondolom, nem. Ebben a dokumentumban ugyanakkor benne találhatók mindazok a követelmények, mindazok az elvi döntések, amelyek egy stratégiával szemben támaszthatók. Maga a dokumentum összesen öt fejezetben és három mellékletben foglalkozik a lényegi kérdésekkel, és való igaz, elmélyült olvasást is igényel az, hogy a cselekvésekben ne tévedjünk el. De mit is várhatnánk egy stratégiától, ami ráadásul olyan ügyeket is érint, amely nem kizárólag az általunk befolyásolható szférához tartozik? Mert a tudomány, és erről nálamnál avat ottabb emberek sokkal hihetőbben is tudnak beszélni, a tudomány véleménye az, hogy az éghajlatváltozás itt van. Nem az a kérdés, hogy lesze, hanem itt van, és ez, ha nem teszünk semmit, akkor működik, ez az éghajlatváltozás olyan következményekkel jár, am i az ember, az emberiség életfeltételeit akár oly mértékben is megváltoztathatja, hogy az ellehetetleníti egyáltalán az ember létezését a Földön. Erre persze sokan még azt mondhatják, hogy ó, hát ilyet még senki nem élt meg. Azt gondolom azonban, hogy azok a jelzések, amelyekkel a hétköznapi ember is egyre gyakrabban találkozhat, többek között akár az elmúlt napokban, amikor a tavalyelőtti augusztus 20aihoz hasonló orkánerejű szél tépázta az országot és egész Európát, amelyek ugyanazoknak a tudósoknak, aki k az előbbi apokaliptikus képet is előrevetítik, ha nem történik cselekvés, ez is az ő igazukat bizonyítja. Tehát lehet abban valami, amit a tudósok mondanak. Itt az ideje nekünk, politikusoknak, akiknek dolgunk a társadalom vezetése, a társadalom nevében a szükséges döntések meghozatala, hogy ebbe az irányba fordítsuk a tekintetünket, hogy vajon amit a tudomány a kibocsátások csökkentése, az alkalmazkodás és az ezzel kapcsolatos emberi magatartások dolgában mond, javasol, az helyénvalóe, itt vane az idej e. Itt van az ideje, erről szól a nemzeti éghajlatváltozási stratégia. Természetesen egy kis ország lévén fontos azt is tudnunk, hogy a hatásunk mekkora. Nagyon lényeges kérdésnek tekinthetik, és a szkeptikusok gyakran mondják, hogy programok is születtek , itt van ez a Kiotó, elhatározták, hogy csökkentik a kibocsátást, mi, magyarok teljesítettük is a vállalásainkat, ehhez képest nem csökkenés van, hanem növekedés a kibocsátásban. Ez tény. Ugyanakkor ez a tény nem arra kellene hogy sarkalljon bennünket, ho gy áh, úgy sincs mit tenni, hanem éppen arra, hogy még határozottabb lépéseket tegyünk a nemzetközi kötelezettségvállalások terén, és ebből a szempontból is fontos, hogy a nemzeti éghajlatváltozási stratégia, ahogy a miniszter úr is mondta, a minimum telj esítendőt fogalmazza meg e tekintetben. A jövőkép vonatkozásában a Magyar Szocialista Párt álláspontja is az, hogy ez nem egy gazdaságellenes, nem versenyképességellenes stratégia. (12.20) Sokkal inkább arról a kihívásról van szó , hogy egy olyan gazdasági jövőképre van szükség, amely egyidejű gazdasági növekedés mellett biztosítja például a kibocsátások csökkentését. Az időszerűséget illetően: szerte a világon minden hozzáértő közgazdász azt mondja, minél később látunk hozzá, elte kintve még attól is, hogy ha nagyon későn kezdünk hozzá, akkor már talán lehetőség sem lesz a hozzákezdésre, de minél később fogunk hozzá a kibocsátáscsökkentés és az alkalmazkodás időszerű kérdéseinek megoldásához, annál többe fog kerülni. Ezt elkerülendő szükséges a nemzeti éghajlatváltozási stratégia elfogadása és érvényesítése is. Kibocsátáscsökkentés és alkalmazkodás, valamint mindezek tudatosítása, ezek a fő prioritások, ahogy erről Fodor miniszter úr is beszélt. Az Európai Unió három húszasa - nevez etesen az üvegházhatású gázok 20 százalékos csökkentése, az energiatakarékosság révén elért 20 százalékos csökkenés, a megújuló energiaforrások 20 százalékos részarányának, ezen belül a plusz 10, a
