Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 4 (128. szám) - A nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
724 folyékonyban a 10 százalékos bioüzemanyag - önálló vállalá sai az EUnak. Ebben a stratégiában leírt mértékben a Magyar Köztársaság részvételi elkötelezettsége szerepel. Fontos tudni, hogy ez nem egészen egyszerűen makrogazdasági ügyek ilyenolyan elintézésén múlik. Az anyag nagyon precízen foglalkozik azokkal a f aktorokkal, hogy mik okozzák, a kibocsátásban mely szektorok a legjelentősebbek. Talán az érdeklődők számára is meglepő, hogy a lakosság részvételi lehetősége milyen óriási. És most nemcsak a tudatosságra gondolok, hanem a lakossági célú energiafelhasználá s oldaláról - amely az összkibocsátás több mint egyharmadáért vagy közel egyharmadáért felelős - óriási tartalékok vannak. És itt nem hatalmas ügyekről van szó, csak mint hogy csökkentsük az energiaigényünket. Ez így nagyon csúnyán hangzik. Mit is érthetün k ez alatt? Például érthetjük ez alatt, hogy olyan szigetelési technikákat kell alkalmazni, meglévő épületeinket, házainkat, lakásainkat úgy célszerű szigetelni, utószigetelni, hogy kevesebb fűtési energiát kelljen arra ráfordítani. Itt gyakran elhangzik a z is, hogy persze, akinek van rá pénze. No, itt van a feladat, gondolkodjunk el azon, hogy az egyébként a lakosság energiaellátása érdekében nyújtott állami támogatások jól működneke. Itt most nemcsak arra gondolok, hogy oda megye, akit érint, mert megít élésem szerint, ha rászorultsági alapon működik, akkor biztos, hogy jó helyre megy. De azt is hallottuk, hogy csak javarészt vannak meg a források. Ha pedig csak javarészt vannak meg a források, akkor nagyon érdemes megnézni, hogy hány forintot mire fordít unk. A feladat nem az, hogy a kibocsátás további növelését eredményező lakossági gázfogyasztáshoz szükséges vásárlóerőt biztosítsuk, a feladat sokkal inkább az, hogy az energiaigénynek megfelelő tehetősségét biztosítsuk a lakosságnak, miközben a kibocsátás t lehetőség szerint csökkentjük. Ez pedig azt kellene hogy jelentse, hogy olyan lakossági energiatámogatásokra lenne sokkal inkább szükség a mostaniak helyett, amelyek megteremtik azt, hogy nem energiafaló kazánok, nem szigetelés nélküli lakások vannak, ha nem éppenhogy energiatakarékos kazánok fűtenek olyan házakat, amelyekben sokkal kevesebb energiát kell felhasználni, mert annak a szigetelése sokkal jobb. Nagyon sokan megriadnak az éghajlatváltozási stratégia lakossági összefüggéseit illetően, amikor arr ól van szó, hogy bizony a legnagyobb kibocsátók egyike a közlekedés és ezen belül is a személyautó. Igen, ezzel számot kell vetni. Nyilván senki nem gondolhatja azt, hogy olyan programok indulnának el e nemzeti éghajlatváltozási stratégia kapcsán, hogy ra dikálisan csökkentsük az autók számát, de igenis szükséges és fontos a szállítási igények mérséklése, ebben a lakossági szállítási igények mérséklése és a közösségi közlekedés térnyerésének elősegítése. Az alkalmazkodás fejezet érinti lényegében mindazokat az elemeket, amelyekben olyan változások szükségesek, amelyek az egyének, a kisebbnagyobb közösségek és ezen keresztül a nemzet önvédelmi és védekező képességét megteremtik, illetőleg azt fejlesztik. Ha az itt érinthető területeket nézzük, a természet, a z élővilág, a vizeink, az emberi egészség, az élelmiszer, az erdészet, a területfejlesztés ügyeit, akkor talán lehetne úgy fogalmazni, hogy ebben az országban olyan képet kellene kialakítani, ahol is minden településhez tartozna egyegy tó, egyegy erdő, é s ez az az emberi környezet, amely az ember klímaváltozás közepette való alkalmazkodóképességét is erősíteni tudja. A stratégia végrehajtását illetően a dokumentum számba veszi az élet szereplőit, hogy vajon kinek mi a dolga vele. Az államnak szabályoznia kell, megfelelően szükséges a stratégiák összehangolása. Itt szeretném fölhívni a figyelmet arra az összefüggésre, hogy elfogadása esetén a nemzeti éghajlatváltozási stratégia bele kell hogy épüljön, kell hogy integrálódjék valamennyi korábbi elfogadott s tratégiákba és programokba. Ez pedig azt is kell hogy jelentse, hogy ha most sokan úgy gondolják, úgy érzékelik, hogy bizonyos fejlesztési elképzelések olyan irányokat vettek, ami mintha nem lenne összeegyeztethető mindazokkal a kívánalmakkal, mint ami itt van, elfogadása esetén ezen programok folyamatos felülvizsgálatát kell hogy jelentse. S erre nemcsak hogy szükség, de lehetőség is lesz, hiszen, mint az Európai Unió költségvetéséből történő támogatások esetén, vannak olyan felülvizsgálati időszakok, amel yek kellő alkalmat biztosítanak arra, hogy ha korábban
