Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 25 (125. szám) - Almássy Kornél (MDF) - az oktatási és kulturális miniszterhez - “Önök szerint is csak WC-papír a diploma, miniszter úr?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
460 Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azzal a furcsa kérdéssel fordulok az államtitkár úrhoz, ugyanis a Fiatal Baloldalnak a regimagyarorszag.hu oldalon látható legújabb videószössz enete a magyar felsőoktatásban megszerezhető diplomát pár tekercs WCpapírhoz hasonlítja. Hogy ebben a sommás álláspontban mennyi az igazságtartalom, az egy dolog. Az pedig egy másik dolog, hogy a Fiatal Baloldal a nagy vagdalkozásban valahogy elfelejtette , hogy politikailag ki is felelős a felsőoktatásban mára kialakult helyzetért, mintha fel sem tűnt volna nekik, hogy Magyarországon immár hatodik éve baloldali kormány van, és az oktatáspolitikában is hatodik éve e kormány elképzelései érvényesülnek. Felte nnénk a kérdést: a Fiatal Baloldal a kormányzat felsőoktatásra vonatkozó elképzeléseit sem tartja értékesebbnek egy csomag toalettpapírnál? Hat év reformhevületben eltöltött kormányzás után valóban pár tekercs toalettpapírral tartják egyenértékűnek a ma me gszerzett diplomákat? Nem kell matematikus- vagy éppen közgazdászdiplomát szerezni ahhoz, hogy kiszámoljuk, hat év kormányzás bizony bőven számolva pont annyi idő, amennyi idő alatt valaki egy, de akár két diplomát is megszerezhet. Ennyi idő alatt azonban a kormányzat nem sok érdemi változást produkált a felsőoktatásban. Mint azt a mellékelt ábra, illetve videó is mutatja, saját munkáját nem tartja többre egypár tekercs WCpapírnál. Mi, konzervatívok, úgy gondoljuk, hogy arról, hogy mennyit ér ma a diplomán k, nem ezen a szinten kell vitát folytatni. Az öngondoskodás elvéből kiindulva a korszerű konzervatív oktatáspolitika elismeri az önrészfizetés létjogosultságát, de - ezt hangsúlyoznánk - csakis abban az esetben, ha az valódi változásokkal párosul. A kormá nyzat azonban ezekkel a minőségi változásokkal mind a mai napig adósunk maradt, a Kádárrendszer felsőoktatását idéző felvételi rendszer miatt folytatódott a teljesítményelv visszaszorulása a szociális szempontokkal szemben. A baloldal képtelen volt kitörn i a Magyar Bálinti tudásgyár bűvköréből és megfelelni a sokszínűség (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és dinamizmus iránti modern követelményeknek. Ezek azok a kérdések, amelyekről a baloldal nem beszél, és amelyeket nekünk, kon zervatívoknak kell hangsúlyoznunk. Kíváncsi vagyok, az államtitkár úrnak mi a véleménye arról, hogy a párttársai hogyan minősítik a magyar felsőoktatást. (Taps az MDF soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Má r mondja is az államtitkár úr kettő percben. Öné a szó, parancsoljon! ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha egy politikus egy humorosnak szánt alkotásról mond véleményt a parlamentben, akkor általában sokkal kevésbé magáról az alkotásról, mint saját humorérzékéről állít ki bizonyítványt. Ezért örülök annak, hogy a képviselő úr nem a műkritikai vonatkozásokat emelte ki elsősorban, hanem valóban a tartalmi ké rdésekkel foglalkozott. A Fiatal Baloldal által készített klip ugyanis arról szól, hogy milyen jövőt, milyen képet szánnak ennek az országnak azok, akik egyszerű és felesleges népszavazási kérdésekkel akarják megoldani például a felsőoktatás nagyon is bony olult problémáit. Hiszen mint a képviselő úr is bizonyára jól tudja, a felsőoktatási kerekasztalban és a felsőoktatás egészében nem a tandíj kérdése, nem a képzési hozzájárulás kérdése az igazán fontos kérdés. Öt nagyon lényeges kérdésről folytatunk folyam atos párbeszédet a felsőoktatás szereplőivel: ez a képzési szerkezet, az új bolognai szerkezet, az ehhez kapcsolódó változások, a finanszírozás rendszerének egésze, a minőség erősebb garanciái, a hallgatói juttatások és térítések rendszere, aminek csak egy etlen, talán nem is a legfontosabb eleme a képzési hozzájárulás ügye. Végül az infrastruktúrafejlesztés kérdése, annak a kérdése, hogy hogyan tehető a magyar felsőoktatás alkalmassá arra, hogy épületeiben, felszereltségében is versenyképes tudást adjon.
