Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Bejelentés politikai vita kezdeményezésének visszavonásáról - Döntés napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott “az egészségbiztosítási pénztárakról" szóló törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
44 alkotmánnyal is összefüggő jogosítványokat; ez a törvény ezt aránytalanul, indokolatlanul és ke llő ellensúly nélkül szűkíti. Meggyőződésünk, hogy ez is alkotmányosan aggályos. (14.50) Mint ahogy alkotmányosan aggályos az is, hogy bizonyos, nem sürgős ellátások esetében előzetes engedélyeztetési eljárás szükséges. Ez is egy olyan korlátozása az ellát áshoz való hozzáférésnek, amely az Alkotmánybíróság eddigi döntései alapján megítélésünk szerint túllép azon a határon, amely megengedhető lenne. Összefoglalva a Magyar Demokrata Fórum álláspontját, természetesen nem tudjuk támogatni, még a módosítások utá n sem. Ismételten csak a sajnálatunkat tudjuk kifejezni, és ez a kormánynak is jobb lett volna, ha az elnök úr az Alkotmánybírósághoz fordul, és nem ide küldi vissza, lemond arról a jogáról, hogy egy alkotmányos kontrollt kérjen, hiszen ezek után, miután m a a végszavazás megtörténik, a hatályos jogszabály értelmében neki kötelessége aláírni. De meglátjuk, mit hoz a jövő. Bízunk benne, hogy az Alkotmánybíróság ezt a kérdést olyan súlyúnak fogja ítélni, hogy nem hosszú évek, hosszú hónapok után fog dönteni a kérdésben, hanem korábban. Bízunk benne, meggyőződésünk, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak igaza van ebben a kérdésben. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Horn Gábor képviselő úrnak, SZDSZ. HORN GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos lépéséhez érkeztünk - sajnos most már másodszor, és ezzel egy csomó időt vesztettünk - az egészségügyi reformnak az egészségbiztosítási törvénnyel, amelynek s orán én úgy érzem, hogy egy hitvitát folytatunk. Egy olyan hitvitát, amelyről azt gondoltam, hogy 1990ben közösen túlkerültünk. Nekem ez fura. Saját magam közgazdász tanárként mindig is azt gondoltam, vagy nagyonnagyon régóta gondolom, hogy az a kérdés, hogy az állami, központi irányítás vagy a piac, a verseny, a szabad választás a meghatározóbb, a jobb, a tényleges szolgáltatást igénybe vevők számára hasznosabb, ez a kérdés eldőlt. Úgy érzem, a rendszerváltással számunkra mindenképpen eldőlt ez a kérdés. Most azonban azt tapasztalom, akár a mai vitában is, hogy úgy tűnik, ez a kérdés sokaknak nem dőlt el, és külön érdekessége ennek a dolognak, hogy magukat konzervatívnak tartó - egyébként a konzervativizmushoz ezek szerint nem sok közük van - politikusok is azt mondják magukról, azt állítják ebben a kérdésben, hogy az igazán jó megoldás az állami központosítás, az állami akarat, a politika. Mi nem hiszünk ebben, mint ahogy abban sem hiszünk, hogy a magyar egészségügyben minden rossz lenne. Azt látjuk, hogy a magyar egészségügyi rendszerben egy csomó komoly előrelépés volt az elmúlt 17 évben. Ezek egyébként minden esetben mind a versenyhez, a szabad választáshoz köthetőek. Egyébként szomorúan kell jeleznem, hogy a profithoz köthetőek. Mikola úr nincs itt, sz erettem volna megkérdezni, hogy a szeretete a legfontosabb választóerő akkor, amikor a körmendi fideszes polgármester elsőként nagyon helyesen - hiába szégyenkezik, nyilván a pártja miatt kell ezt - Magyarországon a kórház működtetését magánkézbe adta. Ny ilván a szeretet motiválta a magángazdálkodót a befektetéskor, nyilvánvalóan azért - és nem azért, mert profitot szeretett volna realizálni , hogy hatékonyabb, jobb működést biztosítson a betegek, a biztosítottak érdekében. A kérdés tehát igazából az, his zünke abban, hogy a 17 éve nem működő központosított állami Egészségbiztosítási Pénztár képese megbirkózni a feladattal. Önök azt állítják, hogy képes. Mi azt állítjuk, hogy nem képes. Az ok, amiért azt állítjuk, hogy az, hogy megpróbálták már önök is, m egpróbáltuk mi is, és ez a dolog nem működött. Ez ilyen egyszerű. A dolog azért nem működik, mert egy hivatal, egy állami apparátus nem képes a betegek érdekeit képviselni; nem képes, csak állami, politikai akaratokat képviselni. Nem képes arra, hogy a ver senyt, a valódi választást a
