Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 25 (125. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
423 hátrányát - nevezetesen, hogy az alacsony jövedelműeknek növeli a terhelését, míg a maga sabb jövedelműek terhelését érdemben csökkenti - valamilyen módon ki lehet váltani. (14.20) A képviselő úr mondott egy olyan megoldást, ami a kieső adóbevétellel kapcsolatban megoldásként felmerül. Csak jelzem, hogy elvégeztük azt a számítást, hogy ha egy egységes 18 százalékos kulcsot alkalmaznánk Magyarországon a kedvezmények megőrzésével, tehát meg nem szüntetésével, akkor mintegy 540 milliárd forint lenne a kieső szjabevétel a költségvetésben a következő évben. Ön erre azt a javaslatot tette, hogy… - a dóamnesztia lényegében a javaslat. Azt tudom mondani, hogy az adóamnesztiával kapcsolatban az elmúlt években többféle vizsgálat lezajlott, és nem ismerek ma olyan álláspontot, amely jogilag megalapozott adóamnesztiajavaslatot fogalmazott volna meg. Szakma ilag, tehát pénzügytechnikailag és pénzügyszakmailag több javaslat elhangzott már, és több javaslat leírásra is került, megfogalmazásra is került, ma is van - úgy mondom - közforgalomban vagy legalábbis szűk körben terjesztve ilyen javaslat, több személy á ltal előkészítve. Ezek valószínűleg koherensek és valószínűleg megvalósítható javaslatok, azonban nem ismerek olyan jogi szakvéleményt, amely ezt jóváhagyta volna, és elfogadhatónak tartaná a mai magyar jogrendbe beillesztve. Ezért azt tudom mondani, hogy ha ilyen merülne fel, akkor nézzük meg, hogy melyik az a javaslat, amelyik kielégíti ezt az utóbbi kritériumot is, és akkor lehet erről a kérdésről érdemben véleményt alkotni. Ismereteink szerint az európai uniós országok közül ilyen típusú változtatást Ol aszország, Németország az elmúlt években végrehajtott eltérő tapasztalatokkal - így fogalmazok , hiszen Németországban kifejezetten sikertelen volt ez az eljárás. Láthatóan az elmúlt napok történései alapján Németországban egy másik eljárás válik sikeress é, nevezetesen egy jelentősebb összegért megvásárolt adatbázis alapján történő egyedi vizsgálata bizonyos személyeknek, míg az olasz gyakorlat pedig viszonylag kedvező eredményt hozott, ezért talán érdemes majd megnézni, hogy annak a tapasztalatai alapján Magyarországon milyen módon lehetne ezt megtenni. Végezetül szeretnék arra is kitérni, amit a képviselő úr pontosan fogalmazott meg: nevezetesen, hogy a régi keleteurópai országok közül, részben az önállóvá vált országok közül tizenheten alkalmazzák ezt a bizonyos egykulcsos adót. Az az érdekessége ennek, hogy a világ 2002 önálló állama közül összesen huszonegy országban van egykulcsos… - rosszul mondtam, 202 önálló állama közül összesen huszonegy országban van egykulcsos adóztatás. Sajátságos az, hogy tiz enhét ebből Grúziától - úgy mondom, hogy - Csehországig terjedően valahol itt KeletEurópában található, de azt tudom mondani, hogy mindaddig, ameddig azt az aggályt el nem tudjuk hárítani, hogy az alacsony jövedelműeket ez negatívan érintené, és csak a ma gas jövedelműeket érintené pozitívan, addig mi ezt a javaslatot nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy Kálmán frakcióvezetőhelyet tes úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából, ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett: “Az egészségügy alulnézetből” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országg yűlés! Az egészségüggyel kapcsolatos és a terhekkel, tehát a társadalom terheivel kapcsolatos előzetes információk, amelyek a sajtóban önök által megjelentek, és azok az információk, amelyeket a bizottsági ülésen szereztem, körülbelül azt a fajta képet ala kítják ki, mint amilyet az egyik professzorom, aki a könyvében - később ő a WHOnak az egyik aligazgatója lett, tehát igen magas tisztségbe jutott - azt írta, hogy a kommunizmusban meg fog szűnni a betegség. Erre Móricz Zsigmondnak egy ismert mondásával vá laszolok, aki egy más konstellációban azt mondta, hogy “Mondta, szegény, mondta, de maga se hitte.” Ez körülbelül úgy
