Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 25 (125. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
416 DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr ! Tisztelt Ház! Tudásról, tulajdonról, munkahelyről beszélt a miniszterelnök napirend előtt, mint három olyan tételről, amely Magyarország polgári felemelkedését, versenyképességét, lehetőségeit gyarapítani fogja. Ezenkívül beszélgethetnénk még nagyon sok ehhez szükséges körülményről, a piacok szabadságáról, a monopóliumok lebontásáról, a különféle felesleges szabályozók leépítéséről, a bonyolult állami bürokrácia csökkentéséről, hatékonyabbá tételéről, de beszéljünk akkor erről a három dologról. Ami a tudá st illeti, maradéktalanul osztjuk azt a miniszterelnöki szempontrendszert, amely a tudásba való befektetés útján látja Magyarország felemelkedésének a jövőjét. Azt is látjuk, hogy ennek nagyon fontos része az integrált oktatás, a deszegregáció, az esélyegy enlőség, és csak bátorítani tudjuk a kormányt, hogy folytassa azt a programot, amely a hátrányos helyzetűek integrációjával, a deszegregációval, az új iskolaprogrammal, a felsőoktatás reformjának folytatásával igyekszik megteremteni azokat a lehetőségeket, amelyek Magyarországon mindenkit használható tudáshoz, versenyképes diplomához és a munkaerőpiacon történő alkalmazkodáshoz segítenek. Ami a tulajdont illeti, liberális közgazdászok, liberális politikusok, liberális gondolkodók mindig egyként úgy foglalta k állást, hogy a magántulajdon jobb, célszerűbb, hatékonyabb, átláthatóbb, korrektebb, mint az állami tulajdon. Éppen ezért lelkesen üdvözöljük mindazon kormányzati szándékokat és terveket, amelyek a privatizáció folytatásáról szólnak, amelyek arról szólna k, hogy olyan állami vállalatokat, amelyek ma rosszabbul működnek, mint azok a vállalatok, amelyek magánkézben vannak, próbáljunk meg magántulajdonosok kezébe adni. Azt is lelkesen üdvözöljük, hogy ezeknek a vállalkozásoknak a privatizációja tőzsdén keresz tül történjen, minél magasabb hányada kerüljön magánbefektetőkhöz, egyéni befektetőkhöz. Ez is rendben van. Viszont nagyon fontosnak tartjuk, hogy figyeljünk oda arra, hogy ne kövessünk el ebben olyan hibákat, amelyeket a nemzetközi gyakorlatban sokan elkö vettek, nehogy a kettős árrendszer, a kettős jegyzési ár buktatóiba bukjunk bele mi is, mint ahogy ez sok helyen előfordult, és azt sem javaslom, hogy az adófizetők pénzéből finanszírozzuk egyesek részvényhez juttatását. Elképzelhetők olyan kedvezmények, e lképzelhető olyan ösztönzés, amely a tulajdonosi programot segítheti, de vigyázzunk arra, hogy ez ne torzíthassa a piacokat, ne torzíthassa a tőkepiacot, és mindenkit egyenlő feltételekkel engedjen hozzáférni a korábbi állami tulajdonhoz. Tisztelt Miniszte relnök Úr! Volna viszont itt egy olyan javaslat, amely több munkahelyhez, több tulajdonhoz, több növekedéshez és több versenyképességhez vezet, ez pedig az adócsökkentés. Magyarországon szükség és lehetőség van arra, hogy talán a rendszerváltás utáni idősz ak legnagyobb adócsökkentési programját kezdjük el és vigyük végig, nem ígéretek szintjén, hanem egy olyan rendszer összeállításával, amely egy nagy lépéssel kezdődik 2009 elején, elsősorban a munka adó- és járulékterheit csökkenti, utána pedig intézményes íti a további adócsökkentés lehetőségét Magyarországon. (13.50) Erre az intézményrendszerre tesznek a liberálisok javaslatot, amikor egy adóreformalap létrehozását kezdeményezzük. Az adóreformalap kétféle bevételből táplálkozna, egyrészt az állami költsége k csökkentése táplálná ezt az alapot, másrészt pedig döntően a gazdaság fehéredéséből származó többletadóbevételek. Ezek a bevételek a költségvetésben önállóan kimutatva adnának össze egy több száz milliárd forintos forrástömeget, amit két gazdaságpolitik ai célra lehetne felhasználni. Az egyik az adócsökkentés kiszámíthatóan hosszú távon, elérve szép lassan a regionális versenytársaink nálunk lényegesen alacsonyabb adószintjét, a másik pedig az államadósság csökkentése, más néven: a deficit csökkentése. Cs ökkentsük az állam költségeit, fehérítsük tovább a gazdaságot, és ami ebből megmarad, abból csökkentsük az adókat és az államadósságot. Ez a két legitim gazdaságpolitikai cél kell hogy előttünk legyen, és akkor fel tudjuk venni a versenyt regionális vetély társainkkal, akkor lesz munkahely, magántulajdon, növekedés és versenyképesség.
