Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - ELNÖK (dr. Áder János): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
3294 kormányoldal nem akart elfogadni, ez a bizottság készítette elő, és miután ellenzék és kormányolda l képviseltetett volt ebben a bizottságban, az Országgyűlés nem tehetett mást, mint elfogadta. Ez egy jó technika és jó technológia. Most mi is valami ilyet próbálunk csinálni, hogy amit nem tudtunk magunktól megoldani, létrehozunk egy olyan hivatalt, ami majd az általunk meg nem hozott döntéseket előkészíti, és később, annak szakmai elfogadtatása után az Országgyűlés is elfogadja, és ehhez tartja magát. Ez egy jó elképzelés, ezért változtattuk meg álláspontunkat, és azt mondtuk, hogy bizony számos olyan or szág van Európa boldogabbik felében meg a világ más tájain, amelyek fejlettebbek, a politikai kultúrájuk színvonala is nívósabb a mienknél, mégis létrehoznak egy ilyen hivatalt, nyilván azért, hogy egy ilyen nagyon fontos kérdést nemcsak a politikai döntés hozókra, hanem a társadalom egyéb szereplőire is bízzanak, legalábbis az előkészítését. Tegnap a pénzügyminiszter úr a 17. olyan előkészítő tárgyaláson, ami ennek a törvénynek az elfogadását igyekszik megalapozni és elősegíteni, újabb javaslatokkal állt el ő, hiszen látszik, hogy ebből a törvényből a jelen állapot szerint nem lesz semmi. Tudvalevő, hogy a törvény kétharmados többséget igényel. Ezt a kétharmados többséget, úgy tűnik, a jelen politikai helyzetben a kormány nem tudja megteremteni, és nem tudja a törvény mögé felsorakoztatni. Vitatkoznék Wiener képviselőtársammal - ezt már tegnap ezen a bizottsági ülésen is elmondta , hogy nem elfogadható dolog, ha a piacról akarunk olyan tudást vásárolni, amit később kormányzati és költségvetési kérdések megold ásában fel akarunk használni, és elvetette azt a C típusú megoldást, amely ennek a biztosnak a hivatalát szervezné meg. A mi álláspontunk az, hogy meg lehet ezt oldani. Ha csak a szomszédos országok egyikét nézzük meg, ott egy kutatóintézet van egy ilyen f eladattal megbízva. Például az Állami Számvevőszéknek is van egy olyan kutatóintézete, amely alkalmas ennek a feladatnak az ellátásra, hiszen minden eszközzel, tudással, intellektuális felkészültséggel rendelkezik. Tehát a mi elsődleges szempontunk, hogy h a egy ilyen hivatal létrejön, az lehetőleg kerülje el a párhuzamosságot, és a lehető legolcsóbb és leggazdaságosabb legyen. Én nem értek egyet Wiener képviselő úrral abban, hogy a piacról megvásárolt tudás nem egyenértékű azzal, amit egy ilyen hivatal munk atársai terjesztenének elő. Gondoljon csak arra, hogy a nagy londoni és a világ más nagyvárosaiban működő pénzügyi minősítő intézetek milyen hatással rendelkeznek a politikai döntéshozatal folyamatára. Teljesen mindegy, hogy mi itt a parlamentben milyen dö ntéseket hozunk, ha egy ilyen hitelminősítő, illetve egy ilyen pénzügyi minősítő minket visszasorol, akkor az abszolút nem veszi figyelembe azt a munkát, ami itt a parlamentben vagy az Országgyűlésben és a kormányzatban folyik. Tehát mi, ha a négy verzió v agy a négy variáció közül választani kell, valószínűleg ezt a típusú megoldást támogatnánk, egyfelől a viszonylagos olcsósága, másrészt az adminisztrációt nem elfogadhatatlan mértékben növelő tulajdonságai miatt, harmadsorban azért, mert mi nagyon jónak ta rtjuk azokat az adatokat és azokat az információkat, tudást, amit egy olyan piacról vásárolunk meg, ahol mérhető eredmények vannak. Befejezésül csak annyit, hogy ha egy ilyen hitelminősítő vagy pénzügyi minősítő téved, akkor ennek ott következményei vannak . Akkor annak a vezetőjét, a vezető munkatársait páros lábbal azonnal kirúgják, amíg ez nem mondható el egy kormányhivatalról, mert ott mindenki megvonja a vállát, és azt mondja, hát igen, tévedtünk, nem így gondoltuk. Ennek a logikának az alapján maradhat egy kormány nagyon sokáig a helyén akkor is, ha éveken keresztül nem tudja betartani azokat a szabályokat, törvényeket, amelyeket egyébként önmaga fogadtatott el a saját parlamenti többségével. Tehát egyáltalán nem baj, ha ebbe a döntéshozatalba - és ez b eleillik ennek a 33as bizottságnak a logikájába is - bevonunk olyan külső szereplőket, akik akár törvény alapján működnek, akár nem, de nincsenek a parlament, illetve az Országgyűlés hatáskörében. Egyébként ma egy órakor a költségvetési bizottság meghallg atja a független jegybank elnökét. Ezt csak azért mondom, mert azért itt vannak értelmezési problémák. Egy olyan független intézménynek a vezetőjét, akinek a függetlenségét törvény garantálja, miért gondoljuk, hogy nekünk ezekben az ügyekben meg kell hallg atnunk? De meghallgatjuk.
