Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - ELNÖK (dr. Áder János): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
3293 Ebben a kérdéskörben azonban a magyar parlamentnek nincs igazán hatásköre. Ameddig a maastrichti kritériumok érvényesek, azokhoz k ell igazodni. Azt persze világosan látjuk, hogy a maastrichti kritériumok rendszeresen és állandóan felülkerekednek a lisszaboni stratégián, ezért valószínű, hogy hosszabb távon az Európai Uniónak is el kell gondolkodni azon, az erős eurót vagy a gyorsabb növekedést és a nagyobb arányú foglalkoztatást tekintie alapvető feladatának. Köszönöm a figyelmüket. (Keller László tapsol.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Tukacs képviselő úr jelezte, hogy eláll a felszólalási szándékától. Viszont írásba n egy korábbi felszólaló jelezte felszólalási szándékát, úgyhogy Herényi Károly képviselő úr következik, az MDFfrakcióból; őt majd Kovács Zoltán követi, a Fideszből. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első kérdés az - és erről beszéltünk múltkor, az általános vita megkezdésekor , hogy milyen indokokkal támasztható alá egy ilyen hivatal létrehozásának a szükségessége. A Magyar Demokrata Fórum véleménye az volt, amikor ez a kérdés f elmerült, hogy ha a jelenleg hatályos törvényeket a mindenkori kormányok betartanák, akkor nagy valószínűséggel egy ilyen hivatalra nem lenne szükség, hiszen minden esztendőben pontosan tudjuk a költségvetés elfogadásának a pillanatában, hogy a költségveté sbe foglalt számok legtöbbje biztosan nem tartható a következő esztendőben. Ha valaki erre magától nem jönne rá, akkor elég elolvasni az Állami Számvevőszék ajánlását, illetve véleményezését, amelyet minden esztendőben a költségvetési törvénnyel egy időben kapunk meg az Állami Számvevőszéktől. Az Állami Számvevőszék rendre jelzi, hogy a bevételek felültervezettek - nagyon általánosítva , a kiadási oldal pedig alultervezett. Ráadásul az államháztartásról szóló törvény sorozatos módosítása olyan mozgásteret ad a kormánynak a pénzügyi folyamatok tekintetében, hogy egészen jelentős összeghatár az, ahol pótköltségvetés beterjesztésére kötelezett. Ez azt jelenti, hogy minden esztendőben a kormányzati többség többékevésbé annak a tudatában fogadja el a költségvet ési törvényt, hogy tudja, hogy annak számai nem betarthatóak. A mi véleményünk szerint, ha ez a fajta gondolkodás így marad, létrehozhatunk bármilyen nevű vagy bármilyen funkciójú hivatalt, aminek a feladata az lenne, amit az előbb Wiener képviselő úr rend kívül színvonalasan és képletesen ábrázolt, mi a garancia arra, hogy ennek a hivatalnak az utasításait, jelzéseit, észrevételeit a mindenkori kormányzati többség vagy akár a parlament tudomásul venné. Ha ez így lenne, akkor ezt akár megtehetné az Állami Sz ámvevőszék előrejelzésével is. Tulajdonképpen itt másról van szó. Lehet, hogy nem teljesen adekvát az a példa, amit én most fel akarok hozni, de volt már a magyar történelemnek számos olyan szakasza, amikor a politikai döntéshozók kátyúba kerültek, és nem tudtak onnan kivergődni. Most többékevésbé itt tartunk. Most többékevésbé azt akarjuk elhitetni a magyar lakossággal, hogy a politikai elit képtelen bizonyos kérdések megoldására, képtelen egy normális költségvetési törvényt megalkotni, és ha ez sikerült is, képtelen annak a betartását egy esztendőn keresztül folyamatosan fenntartani, hogy a pénzügyigazdasági folyamatok rendben legyenek. Ilyenkor - legalábbis a történelmünk azt mutatja - a nálunk bölcsebb politikusok választottak olyan megoldást, hogy a nehezen elfogadható döntések előkészítésére olyan társadalmi bizottságot hoztak létre, amiben nemcsak politikusok mint kevéssé elfogadott szereplők vettek részt, hanem részt vettek benne a civil élet, a gazdasági élet meghatározó szereplői. Az első világhá borút, illetve a trianoni békeszerződést követően, amikor meglehetősen nagy káosz volt Magyarországon, az akkori magyar miniszterelnök egy 33as bizottságot hozott létre 11 ellenzéki, 11 kormánypárti képviselővel és 11 olyan gazdasági szereplővel, akik meg határozóak voltak. A legfontosabb kérdéseket, például a nemzetközi segély felvételét - ez volt a kiváltó indok , amit az Országgyűlés, se az ellenzéki, se a
