Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
3292 A Törvényhozási Költségvetési Hivatal döntően jelző jellegű intézmény. Jelzéseket ad arra nézve a kormánynak, a parlamentnek és a társadalomnak, hogy milyen is valójában az államháztartás he lyzete. Olyan intézmény lenne ez, amelyet nem válthatna ki az Állami Számvevőszék hatáskörének a bővítése. Az Állami Számvevőszék ugyanis elsődlegesen egy ellenőrző jellegű szervezet, egy hagyományos polgári alkotmányjogi intézmény, mely Magyarországon a X IX. század végén jött létre, és szinte minden európai uniós tagállamban működik. Feladata az, hogy ellenőrizze a költségvetés előkészítésének és végrehajtásának a folyamatát, de alapvetően nem feladata az, hogy makrogazdasági előrejelzéseket készítsen, nem feladata az, hogy egyfajta konjunktúrakutatással és prognóziskészítéssel foglalkozzon. Felmerült a vitában az, hogy egy költségvetés főtanácsadó vagy egy költségvetési tanács, vagy bármilyen más, hasonló jellegű intézmény a piacról megrendelhetne előrejel zéseket. Más azonban az, amikor egy konjunktúrakutató intézet - legyen ez a GKI vagy az Ecostat vagy bármilyen más - készít prognózisokat, majd utána negyedév múlva, fél év múlva azokat módosítja, megváltoztatja az aktuális helyzetnek megfelelően, és megin t más az, amikor egy felelős állami intézménynek kell ilyen feladatot elvégeznie. Ezért nem válthatja ki a Költségvetési Törvényhozási Hivatalt az sem, ha a létrehozandó új intézmény megfelelő háttérapparátus nélkül a piacról rendelne meg prognózisokat, be csléseket, előrejelzéseket, mindenképpen szükséges az, hogy a Törvényhozási Költségvetési Hivatal vezetője, vezető elemzői, elemzői, főigazgatója, igazgatói, meghatározott köztisztviselői, illetőleg az első számú vezető, az elnök és az elnökhelyettes polit ikai felelősséget viseljen tevékenységéért. Ennek az intézménynek ugyanakkor pártsemlegesnek kell lennie, ezért nem az egyensúly, a pártok közötti paritás elve alapján történne a két első számú vezető megválasztása, illetőleg kinevezése, hanem kizárólag sz akmai szempontok alapján. A Törvényhozási Költségvetési Hivatal létrehozása ugyanakkor nem irányulhat arra sem, hogy rendkívül szigorú költségvetési politikát folytasson a kormányzat. A felelős költségvetési politika kialakítása nem azonos az állandó, foly amatos restrikciókkal, megszorításokkal. Ebből a szempontból rendkívül jelentős a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely különbséget tesz a belső és a külső tételek között. Teljesen egyértelmű, hogy a megszorító jellegű politika a belső tételekkel kapcsolatos egyedi döntéseket jelenti, míg az úgynevezett külső tételek kérdésköre függ össze a reformokkal, hiszen a külső tételek döntően szaktörvények által meghatározottak, és d emográfiai, illetőleg magángazdasági folyamatok is befolyásolják azt, hogy a szaktörvények alapján a költségvetésnek milyen összegű juttatásokat kell biztosítania a címzetteknek. Amikor a törvényjavaslat különbséget tesz a belső, illetőleg a külső tételek között, akkor egyben figyelemmel van arra is, hogy a költségvetési politikának nemcsak felelősnek, átláthatónak és szigorúnak, hanem anticiklikusnak is kell lennie. Ez a különbségtétel, amire az előbb utaltam, lehetőséget biztosít az anticiklikus költségve tési politika folytatására. Ezt a lehetőséget különösen felerősíti az a szabályrendszer, amely egy 4 éves időintervallummal kapcsolatosan szabályozza az úgynevezett reáladóssági követelményt. Tehát azt mondja ki, hogy a tárgyévet, tényévet követő második é vnek, a t+2dik évnek a reáladóssága nem lehet nagyobb, mint a tárgyév előtti második évnek, a t2dik évnek a reáladóssága. Ez a 4 éves időintervallum lehetőséget biztosít arra, hogy az egyes években, amikor a konjunktúra nem megfelelő, akkor történjen eg yfajta könnyítés, lazítás a növekedés gyorsítása érdekében, ám t+2 évben már nem lehet a reáladósságállomány nagyobb. A kormányzat kompromisszumkészségét jelezve a szabályok közé felvette az úgynevezett kiadási plafonra vonatkozó fideszes javaslatot is, é ppen azért, hogy egyértelművé tegye, hajlik arra, hogy konszenzust teremtsen, megegyezést keressen annak érdekében, hogy a magyar költségvetési politika hosszú távon is fenntarthatóvá váljon. Ugyanakkor azt is világosan látnunk kell, hogy a szigorú és fegy elmezett költségvetési politikának is vannak hátulütői, ilyen például az, hogy ez egyfajta növekedési áldozattal jár. (10.10)
