Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
3291 kamatbevételek és kamatkiadások nélküli egyenleg e mindig pozitív kell hogy legyen. Ez az előírás egyébként egyenesen következik a rendkívüli szigorú maastrichti kritériumrendszerből. Van egy másik szabály is, amely már jóval problematikusabb, és az általános vita megkezdésekor több felszólaló is jelezte , hogy ezzel a rendelkezéssel semmiképpen nem tudnának egyetérteni. Ezen rendelkezés szerint az Országgyűlésnek és a kormánynak a költségvetés fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül kell hatásköreit gyakorolnia. Ez a szabály teljesen helytállónak tűnik egy államháztartási törvényben vagy egy költségvetési felelősségről szóló kétharmados törvényben, ám semmiképpen nem való az alkotmányba. (10.00) Azért nem való, mert ez az Alkotmánybíróság számára egy túlzottan általános felhatalmazást adna, és bizonyos értelemben jogbizonytalanságot is eredményezhetne. Úgyhogy nemcsak az ellenzéki frakciók, hanem a Szocialista Párt parlamenti frakciója sem helyesli ennek a rendelkezésnek az alkotmányba való felvételét, éppen azért, hogy költségvetéspolitikai kérdésekben ne az Alkotmánybíróságé, hanem a parlamenté legyen a döntő szó. Ugyanakkor az elsődleges egyenlegre vonatkozó szabály lehetőséget biztosít arra, hogy az Alkotmánybíróság ezt az egzakt rendelkezést figyelembe véve valóban megsemmisítse azt a költségvetési törvényt, amely ennek az alkotmányos előírásnak nem tesz eleget. Ilyen értelemben tehát azt mondhatjuk, hogy a felelős költségvetési gazdálkodás követelményét a két szabály közül az egyik már önmagában ki tudja elégíteni, a másikra is szükség van, de semmi képpen nem az alkotmányban, hanem kétharmados törvényben. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Törvényhozási Költségvetési Hivatal létrehozására irányuló törekvést a kormány elsődlegesen azzal igazolta, hogy szükség van arra, a választási években se szaladjon el a költségvetési hiány, ne működjön Magyarországon is, miként számos más polgári demokráciában, az úgynevezett politikai ciklus jelensége. Ellenzéki képviselőtársaim pedig nyomatékosan azt hangoztatták, hogy ha Magyarország úgymond normális állam lenne, abban az esetben ilyen szabályokra nem lenne szükség. A helyzet azonban ennél jóval bonyolultabb. Nemcsak azért tűnik szükségesnek egy új intézménynek, a Törvényhozási Költségvetési Hivatalnak a megteremtése, mert az elmúlt évek magyarországi költségvetés i gazdálkodásában a hiány túlzottan megnőtt - egyébként megnőtt nemcsak 2006ban, hanem 2002ben és 1994ben is , hanem azért, mert ennek az intézménynek a megteremtése szorosan összefügg a legújabb államfejlődési tendenciákkal. A szakirodalom már évekkel korábban jelezte azt, hogy létre kellene hozni egy fiskális politikai hatóságot, amelynek a jogállása és tevékenysége a nemzeti bankokéra, a független jegybankokéra hasonlítana. Elsősorban ezt az elemet emelném ki hozzászólásomban, tehát nem arra helyezné m a hangsúlyt, hogy meg kell fékezni az éppen aktuális kormányok költekezési kedvét, hanem arra, hogy a maastrichti kritériumok és a globalizálódó világ megköveteli ennek az intézménynek a megteremtését. Ugyanakkor hallatlanul vigyáznunk kell arra, hogy a Törvényhozási Költségvetési Hivatal vagy más ilyen jellegű intézményhez hasonló jellegű intézmény - mint például a költségvetési főtanácsadó intézménye, egy változatban egyébként ez is szerepel, vagy a költségvetési tanács intézménye szerepel egy harmadik változatban - ne korlátozza a parlamentáris demokrácia működését. Nem érthettünk egyet 2006ban a költségvetési tanács megteremtésére irányuló fideszes, KDNPs javaslattal, mert ez a koncepció egyfajta árumegállító jellegű jogot adomá nyozott volna a költségvetési tanácsnak, tudniillik, előrejelzése alapján a köztársasági elnök nagy valószínűséggel megfontolásra visszaküldte volna az elfogadott, de még ki nem hirdetett költségvetési törvényt a parlamentnek. Ugyanezen oknál fogva nem ért ettünk egyet a pénzügyi szakapparátusnak azzal az elképzelésével sem, hogy a Törvényhozási Költségvetési Hivatal álláspontját a parlament csak kétharmados döntéssel írhatná felül, s ugyanezen ok játszott szerepet abban, hogy az Alkotmánybíróságnak sem kívá nunk egyfajta ilyen árumegállító jog jellegű felhatalmazást adni.
