Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
3290 Elsőként soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hi vatalról szóló törvényjavaslat, továbbá a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatokat T/4318., T/4319. és T/4320. számokon kapták kézhez , a bizottságok ajánlásait pedig T/4318/1. és 2., T/4319/1. és 24., valamint T/4320/1. és 2. számokon a honlapon elérhetik. Tisztelt Országgyűlés! Tegnap az Országgyűlés úgy módosította napirendjét, hogy a mai vita végén csak az alkotmánymódosító törvényja vaslat általános vitájának lezárására kerül sor, míg a Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat és az önkormányzati törvény módosítását kezdeményező előterjesztés általános vitáját az ülésvezető elnök elnapolja. Most az írásban előre jelentkezett kép viselők következnek. Írásban előre két képviselő jelezte felszólalási szándékát, Wiener György és Tukacs István képviselő urak, az MSZPfrakcióból. 15 perces időkeret áll rendelkezésükre, úgyhogy ők kezdik meg a hozzászólásokat. Elsőként Wiener György képv iselő urat illeti a szó. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Rendkívül fontos alkotmánymódosító törvényjavaslat fekszik a Ház előtt, mely egy teljesen új intézményt vezetne be a magyar a lkotmányos rendszerbe. Az alkotmánymódosító törvényjavaslat lényegében két elemből áll. Az egyik elem hagyományos alkotmányjogi kérdéseket tárgyal, hagyományos alkotmányjogi szabályokkal egészítené ki a ma hatályos alaptörvényt. A másik elem tartalmazza a felelős költségvetési gazdálkodásra vonatkozó szabályokat, illetőleg a Törvényhozási Költségvetési Hivatal mint új intézmény megteremtésére irányuló rendelkezéseket. Ami a hagyományos alkotmányjogi szabályokat illeti, ezek eddig a magyar alaptörvényből lén yegében hiányoztak. Miről is van szó? Arról, hogy a ma hatályos alkotmány nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezéseket, hogy miként is néz ki az ex lex állapot, milyen kezelést igényel az úgynevezett felhatalmazás, az appropriáció, és hallgat az indemnitás elvéről is. A beterjesztett alkotmánymódosító törvényjavaslat egyértelművé teszi azt, hogy Magyarországon nincs szükség külön felhatalmazási, úgynevezett appropriációs törvényre - egyébként eddig is ez volt a helyzet az államháztartási törvény alapján , hanem amikor elfogadja az Országgyűlés a költségvetést, akkor egyben fel is hatalmazza arra a kormányt, hogy beszedje a bevételeket, és teljesítse a kiadásokat. Az államháztartási törvény eddig is rendezte az úgynevezett ex lex állapotot. Ez a helyzet akko r áll elő, amikor a tárgyév végén az országnak nincs elfogadott költségvetése. Más azonban a helyzet akkor, amikor egy feles törvény rendelkezik egy ilyen alapvető jelentőségű alkotmányos intézményről, és más akkor, ha maga az alaptörvény. Ha az alaptörvén y tartalmaz ilyen szabályt, akkor nemcsak az adott rendelkezés súlya növekszik, hanem lehetőség nyílik arra is, hogy az Alkotmánybíróság az erre vonatkozó rendelkezést értelmezze, jogfejlesztő tevékenységet végezzen. A javaslat tehát pótol olyan hiányosság okat, amelyek az alkotmányt eddig jellemezték. Megjegyzem, már évekkel korábban is felmerült az az igény, hogy az alkotmány tartalmazzon egy részletesebb közpénzügyi fejezetet, azonban az alkotmányozás folyamatának elakadása ennek az igénynek a teljesítésé t kizárta. A mostani törvényjavaslat tehát ebben az értelemben hiánypótló jellegű. De, mint előbb már jeleztem, nemcsak alkotmányjogi szempontjából jelentős a törvényjavaslat, hanem állami intézményfejlesztési és gazdaságpolitikai, közgazdasági szempontból is. Egyfelől tartalmaz úgynevezett költségvetési felelősséggel kapcsolatos szabályokat. Ezek közül meghatározó jelentőségűnek tűnik az a rendelkezés, amely szerint a költségvetés elsődleges egyenlege, tehát
