Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
3285 Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megköszönni ö nnek ezt a mai megemlékezést, hiszen a pedagógusnap az egyik olyan napja az évnek, amelyik ráirányítja a figyelmet egy fontos szakmára, fontos területre. Azt hiszem, fontos ez a nap persze nekünk, tanároknak, pedagógusoknak, hiszen végre egy olyan nap jön el az évben, amikor az egész társadalom figyel ránk, figyel a pedagógus szakmára. De fontos azért is, ahogy képviselő úr mondja, mert ez módot ad arra, hogy pedagóguskollégáim visszakapjanak kicsit abból a szeretetből, abból a törődésből, amelyet egész évb en a diákok, a gyerekek, a rájuk bízott ifjú lelkek nevelésében, gondozásában tanúsítanak. Olyan ünnep ez, amelyik szerencsére levetette már korábbi politikai felhangjait, és igazi közösségi ünneppé vált. Jó gyakorlatnak tartom azt, hogy ma már egyre több önkormányzat úgy gondolja, hogy önkormányzatként is megünnepli a pedagógusokat, adott esetben ki is tünteti őket, vagy éppenséggel jutalommal, más módon ismeri el a munkájukat. Azt hiszem, a pedagógusnap mindig alkalmas arra, hogy egyegy helyi közösségben mindannyian átérezzük azt, mennyire fontos az a munka, az a feladat, amelyet az óvoda, az iskola, a kollégium végez. Talán nem veszik ünneprontásnak, ha megemlítem, hogy a pedagógusnapnak vannak sokkal régebbi előzményei is. Már a középkorban, Nagy Szent Gergely napján szokás volt megajándékozni az iskolamestereket; igaz, hogy akkor, abban az időben még jóval praktikusabb ajándékokat, többek közt szalonnát, kolbászt kaptak, és nem virágot vagy éppen kisebb dísztárgyakat. (Derültség.) De azt gondolom, talán ez a hagyomány is arra utal, hogy már akkor is érezték eleink azt, hogy mennyire fontos ez a munka, amelyet az oktatás végez. A pedagógusnap mindig alkalmas arra is, hogy kicsit áttekintsük az elmúlt tanévet, hogy átgondoljuk, mit végzett az oktatásügy, a z oktatási rendszer és ebben a pedagógusok ebben az évben. Azt gondolom, az előző tanév, a 20072008as tanév nem volt könnyű tanéve a magyar oktatásnak, mégis egyfajta megnyugvást hozott. Hiszen a korábbi évek nehéz döntései után ez volt az az év, amikor konszolidálódott, megnyugodott az oktatási rendszer, és miközben hihetetlen erőfeszítést tettek a kollégáim annak érdekében, hogy az átszervezések, szükségszerű, de mégis kényelmetlen változások között is jó színvonalú munkát végezzenek és működtessék az o ktatási rendszert, eközben arra is képes volt ez az oktatási rendszer és a pedagógustársadalom, hogy felkészüljön az előttünk álló időszakra. Felkészüljön arra, hogy hogyan tudnak majd az iskolák jelentős forrásokhoz jutni iskolafelújítási pályázatokból, o ktatást fejlesztő pályázatokból, esélyegyenlőségi pályázatokból. Nagyszerű pályázatok születtek, nagyon komoly munkával, és ezért is köszönettel tartozunk. És köszönettel tartozunk azért is, amit képviselő úr említett, hogy amikor a kormányzat februárban m eghirdette az “Új tudás” programot, és vitára hívta a magyar pedagógustársadalmat, akkor azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok olyan kollégánk van, akinek van véleménye az oktatás nagy ügyeiről, aki el akarja ezt mondani, aki részt akar venni abban, hogy közös en irányítsuk, közösen működtessük ezt az oktatási rendszert. Azt hiszem, talán a legfontosabb tanulság és a legfontosabb olyan dolog, amelyet érdemes ebből a tanévből megfogadnunk, hogy partnerként érdemes kezelni a magyar pedagógustársadalmat, mert az óv ónők, tanítók, tanárok ezt elvárják, de ugyanakkor hajlandóak is arra, hogy érdemi párbeszédben részt vegyenek. A következő évekre tehát az a feladatunk, hogy folytatódjon ez a párbeszéd, és azok a változások, amelyek szükségesek az oktatásban, mert változ ik a társadalom, változik a környezet is, ezek ne csak megtörténjenek a pedagógusokkal, hanem ennek ők alkotói, együttműködő partnerei legyenek, közösen vihessük végbe ezeket a változásokat. Engedje meg képviselő úr és a tisztelt Ház, hogy még egyszer kösz önetet mondjak a magyar pedagógusoknak elmúlt éves munkájukért, azoknak, akik naponta bementek az óvodákba, az osztálytermekbe, a kollégiumokba, és gondoskodtak, szeretettel, szakértelemmel nevelték és oktatták gyermekeinket. Köszönjük, és partnernek tekin tjük a magyar pedagógustársadalmat a következő években is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)
