Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 19 (124. szám) - A 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
329 veszi számba, vizsgálja a szóba jöhető eszközöke t, csak részeredményeket hozhat, így nemzeti energiapolitikának nem tekinthető. Az a határozati javaslatot alátámasztó anyag, amely a háttéranyag címet viseli, melynek érdemileg, mint említettem, már a mai vita alapját kellene képeznie - nem én mondom, egy szocialista képviselőtársam fogalmazta a vita során , koherens energiapolitikai koncepciónak nem tekinthető. Én is azt gondolom, hogy nem tekinthető annak, mert nem tartalmaz részletes elemzéseket az energiaszektor privatizációjáról, a liberalizációval k apcsolatban nem vizsgálja az árak elszabadulásának kérdéseit, szakmailag pedig azért nem tekinthető megalapozottnak, mert statisztikai becsléseken kívül alig támaszkodik műszakigazdasági elemzésekre, vizsgálatokra. Nem vizsgálja az energiapiacok liberaliz ációját követően a világban bekövetkezett válságok tanulságait, ezzel kapcsolatban pedig okokozati összefüggések feltárására egyáltalán nem vállalkozik. Nem tekinti át az uniós energiapolitika erőterét, csak annak egyáltalán nem egységes jelenlegi politik áját próbálja kivetíteni a jövőre vonatkozóan. Bár el kell ismerni, hogy a háttéranyag egyes megállapításai felismerni látják a liberalizált piac súlyos belső ellentmondásait, mégis kritikátlanul elfogadja az Európai Uniónak minden, az eddigi irányelvekben vagy nyilatkozatokban megjelent állásfoglalását; annak ellenére, hogy már az Európai Unió sem teszi le a voksot a verseny egyértelműen üdvözítő volta mellett, sőt az energetikai biztos elismeri, hogy a nemzetállamoknak szükségük és lehetőségük kell hogy l egyen arra, hogy saját energiapolitikát, azon belül támogató rendszert valósítsanak meg. Az anyag a vezetékes energiaellátások közül elsősorban a villamos piac kérdéseit tárgyalja, megállapítva, hogy az átviteli hálózatot úgy kell fejleszteni, hogy az elős egítse a liberalizált villamosenergiakereskedelmet, miközben egy szót sem ejt a hálózat műszakigazdasági feltételeknek való megfeleléséről. (12.20) Nem képviseli az ország érdekeit az a megfogalmazás sem, hogy a földgáz részarányának további jelentős növ ekedését kell elkerülni, mert ellátásbeli kiszolgáltatottságunkat csakis a földgáz részarányának csökkentésével - és alá szeretném húzni, hogy csökkentésével - lehet javítani. Az anyag nem foglalkozik a gázpiac, a gázpiaci tulajdonviszonyok és a gázinfrast ruktúrafejlesztések kérdéseivel, és sajnálatos módon azon a szinten nem érinti a távfűtés súlyos problémáit, ahogy az a bizottsági vitákban is előjött, vagyis hogy miközben a távhőellátás hosszú távú hatékonyságát tételezi fel és vonzóvá tételét tekinti m eghatározónak, a jelenlegi támogatási rendszerben az egyedi leválásokat preferálja. Igen szűken értelmezi az anyag a fogyasztóvédelmet, az energetikai érdekegyeztetések fogyasztói oldalának megteremtésére pedig nem is tartalmaz elképzelést. A társadalom te herviselő képességét és a mezőgazdasági realitásokat mellőző álláspontot tükröz a megújuló energiaforrásokat illetően - ezt nem én szeretném itt most kinyilatkoztatni, hanem az elhangzott mezőgazdasági szakértők húzták ezt alá nyomatékkal , nem vállalja f el az állam ellátásbiztonsági felelősségét, nem vizsgálja annak lehetséges szerepvállalási területeit, az energetika állami intézményrendszerét, az állami hatóságok jogosítványait és kötelezettségeit, és igazából a monopóliumok kialakulásának megakadályozá sára sem ad megfelelően használható útmutatást. Mindent a piacra és a versenyre hárít, így nem csoda, hogy a felvázolt célértékek csak a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságokra vonatkoznak. A választott célértékek figyelembevételével a hátt éranyag 2020. évi prognózisa a primer energia felhasználásában a megújulók jelenlegi körülbelül 4,5 százalékos részarányának 15 százalékra történő növelésével a földgáz részarányát 6 százalékkal, a folyékony szénhidrogénekét 3 százalékkal, a szilárd energi ahordozókét pedig 2 százalékkal véli csökkenthetőnek, ami valljuk be, tulajdonképpen egyfajta helyben járást jelent a jelenlegi viszonyokat is figyelembe véve. Az örömteli, hogy az anyag nem számol az import növekedésével; úgy hiszem, ez lehet a cél, hogy amit lehet, azt saját forrásból kellene biztosítani.