Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 27 (151. szám) - Egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
3119 látszólagos hiányosságot is, hogy nincs különbségtétel eskü és fogadalom között. Itt jegyzem meg, hogy jelenleg is, mint erre Salamon képviselőtársam is utalt, lehetőség nyílik arra, hogy vallásos esküszöveg hangozzék el, és természetesen arra is, hogy ilyen ne hangozzék el. Tehát érdemben ez a szabályozás nem okoz semmiféle problémát. Átfogóbb j ellegű kérdéskör az, amely a 3. ajánlási pontban szereplő módosító javaslattal összefüggésben jelenik meg. Az az elképzelés, amelyet Salamon képviselőtársam előterjeszt a módosító javaslatában, konstitutív jellegűvé teszi az esküt, mint ahogy egyébként err e ő is utalt, míg a jelenleg hatályos szabályozás az országgyűlési képviselők kivételével már mindenhol ezt deklaratív jellegűnek tartja, kivéve az önkormányzati képviselőket, illetőleg a polgármestereket. Nem nyújtott be Salamon képviselőtársam módosító indítványt ahhoz a bekezdéshez, amely hatályon kívül helyezi a szintén többször módosított 1994. évi LXIV. törvénynek azon rendelkezését, amely szerint megszűnik a polgármester megbízatása, ha az esküt nem teszi le. Ennek a szakasznak a hatályon kívül hel yezése is azt a célt szolgálja, hogy egy egységes rendszer jöjjön létre, és az eskünek, illetőleg fogadalomtételnek ne legyen jogi konstitutív ereje. Itt jegyzem meg azt is, hogy az európai uniós szabályozások általában az eskü deklaratív, szimbolikus funk cióját hangsúlyozzák. Igaz, vannak ez alól kivételek is, így a cseh, illetőleg a szlovák alkotmány kimondja, hogy amennyiben a megválasztott köztársasági elnök az esküt nem teszi le, akkor úgy kell tekinteni a helyzetét, mint ha meg sem választották volna. Ez azonban csak két ország esetében jelentkező szabályozás, az általános alapelv az, hogy az eskünek nagyon nagy a jelentősége, de nincs jogi konstitutív hatálya. Meg kell jegyeznem még azt is, hogy Magyarországon az 1945. évi XI. törvénycikk 6. §a - ame ly egyébként először tett különbséget eskü és fogadalom között , illetőleg az 1946. évi I. törvénycikk szintén 6. §ának (2) bekezdése, amely ezt a különbségtételt fenntartotta, egyben az esküszöveg tartalmán módosított is, sem tulajdonított konstitutív e rőt az esküszövegnek, szemben az 1920. évi I. törvénycikkel, amely szerint a kormányzó a hivatali tevékenységét csak akkor kezdheti meg, ha letette az esküt. A modernebb felfogás tehát egyértelműen az, hogy az eskünek - mint előbb említettem - nagy a jelen tősége, de abból a feltételezésből kiindulva, hogy az esküt a megválasztása után azonnal le kell tennie a megválasztott közjogi tisztségviselőnek - még mielőtt hivatalba lépett volna , nem lehet az aktushoz konstitutív hatályt fűzni. Előbb történik meg ál talában az eskütétel, mint ahogy a hivatalba lépés megtörténne. Meg kell még azt is jegyeznem, hogy természetesen a ma hatályos 2006. évi LVII. törvénynek az eskütételre vonatkozó rendelkezése és az alkotmányszöveg között is van egy technikai különbség; ez zel most nem kellene foglalkozni, csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg. Az alkotmány ugyanis azt mondja ki, hogy a kormány a miniszterek kinevezése után alakul meg, míg a 2006. évi LVII. törvény a miniszter eskütételét elvben előbbre hozza, a hivatalba lépés előttről beszél. Ez természetesen csak egy technikai probléma, a korrigálása nem e törvényjavaslat kapcsán, hanem az alkotmány szövegének szükségszerű átfésülésekor, finomításakor történhet csak meg. Végezetül utalnom kell arra, hogy noha látszólag c sak egy formális kérdéskörről van szó, a jogi szabályozás egységesítése ezen a területen is jelentős, és célszerű követni e téren is a nemzetközi sztenderdeket. Nagyon röviden utalnék ezzel összefüggésben Boross Péter korábbi miniszterelnök úr módosító jav aslataira is, valóban van olyan európai alkotmány, amely kötelezően előírja a vallási esküt - ez az ír alkotmány , és van egy olyan alkotmány, a német alkotmány, az úgynevezett Grundgesetz, amely alapszabálynak, alapelvnek tekinti a vallási esküt, de úgy fogalmaz, hogy elhagyható. És van két olyan alkotmány, az osztrák, illetőleg a lengyel, amely alternatív lehetőségeket biztosít. Számos más alkotmány nem foglalkozik az eskütétel vallási vonatkozásaival; és van olyan alkotmány is, például a francia, amely utalást sem tesz a köztársasági elnök eskütételére. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
