Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 27 (151. szám) - A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP):
3080 bármilyen formában jóváhagyja? Akkor itt van egy olyan helyzet, amit úgy tettünk, mintha megoldanánk, tettünk egy látszatcselekvést, és a valóságos megoldás pe dig hiányzik. Ha igaz, hogy 2007. márciusban terjesztettük először Brüsszel elé ezt a kérésünket, hogy a filmtörvénnyel kapcsolatban milyen eljárások lehetségesek, és 2008 márciusáig nem született válasz, vajon a parlamenti képviselőnek milyen biztosítéka van arra, vagy ennyire gyenge a magyar kulturális diplomácia Brüsszelben? Akkor ezt a kérdést kell komolyan felvetni. Van persze egy másik tartalmi kérdés is, és éppen a csapdahelyzet miatt. Megmondom őszintén, sokat gondolkoztam, ennek ellenére azt gondol om, hogy a magunk részéről, tehát a KDNP részéről nem fogunk módosító indítványt benyújtani, függetlenül attól, hogy magát az eljárást nem tartjuk korrektnek, függetlenül attól, hogy nagyon sok kérdést föl kell tennünk most és itt ezen a helyen. Remélem, h ogy egyszer majd választ kapunk rá. Minden olyan rendszernek, amely valamifajta pontozási rendszert vezet be, tehát a kulturális tartalom meghatározása tárgyában, ha az ember figyelmesen megpróbálja végigolvasni, akkor ki kell hogy derüljön, hogy melyek az ok az értékek, amelyek prioritást kapnak az adott kulturális kormányzat szempontjából, illetőleg az értékelés szempontjából. A kérdésem a következő: vajon ez a pontozási rendszer, amit itt a törvényben találunk, megfelele a magyar filmiparban kialakult je lenlegi struktúráknak és állapotnak? Ezek a súlyozások milyen érdekeket szolgálnak, megfelelneke annak az érdeknek, amely a magyar nemzeti érdekeknek az érdekérvényesítését viseli? A másik ilyen kérdés, ami alapvető normakérdés, hogy amikor egy jogász vag y egy jogalkalmazó azt olvassa egy törvényben, hogy majd felhatalmazást kap a miniszter a részletes szabályoknak a megalkotására, akkor a magyar nyelv szabályai szerint azt feltételezné, hogy a törvény az alapszabályokat rendezi, és annak a részleteinek a kifejtésére van a rendeleti jogalkotás. De úgy tűnik, mintha a kisebbségi kormányzásra készülvén ez a törvény akként született, hogy olyan széles körben ad rendeleti szabályozásra lehetőséget, anélkül, hogy az alapkérdéseket magában a törvényben rendezné, ami bizony fölvet kérdéseket. Ez visszavezet az előbbi kérdésre, merthogy a filmtörvény hatályosulása során, ahogy Jánosi képviselő úr fogalmazott, a törvény betűjével lehet élni és lehet visszaélni, ha ebben valamifajta, úgy tűnik, a vita során nem volt o lyan, aki vitatta volna, hogy lehetségesek visszaélések a filmtörvény betűjével, akkor az a kérdés, hogy jóe az a törvény, amely a kontrollálás lehetőségét nem biztosítja. Nem Petition of Rights, alázatos kérelemmel bizottsági ülésen talán napirendre tűzh etnénk, nem ez az igazi biztosíték, hanem törvényi biztosítékok vannake arra nézve, hogy a filmtörvény hatályosulása során valóban azok az alapvető célok, amiért a konszenzus létrejött, és amiért a filmtörvény létrejött, valóban érvényesülnek a gyakorlat során. Erre magának a törvénynek kellene a kontrollrendszert kiépíteni, és a törvénynek kellene biztosítani azt a rendszert, ami biztosítja, hogy a törvény hatályosulása után a lehető legkisebb visszaélés lehetősége legyen meg. De olyan törvénynél, ahol il yen széles körű rendeletalkotást ad anélkül, hogy az alapelveket megfogalmazná a törvényben, ha nincsenek meg ezek a törvényes garanciák, akkor azt gondolom, hogy továbbra is egy olyan törvénnyel kell együtt élni, amely törvény alkalmat fog adni a jövőben is az ilyen típusú visszaélésekre. Ezért azt gondolom, hogy a hatályba léptető rendelkezések miatt közös érdekünk az, hogy az itt elhangzottakat továbbgondoljuk, közös érdekünk az, hogy a konszenzusteremtés mellett a békesség megtartására törekedjünk, azon ban mindenkinek saját területén és saját illetékességében le kell vonni a következtetéseket. Nevezetesen, azt gondolom, ha egy ilyen nemzeti érdekről van szó, amely nemzeti érdekeket a brüsszeli bürokráciával és a brüsszeli szabályokkal szemben és mellett kívánjuk érvényesíteni, akkor elvárható magatartás, hogy ebből a folyamatból, ebből a törvényalkotási folyamatból ne rekesszék ki az ellenzéket, ne zárják ki az ellenzéket, tudniillik ez feltétele annak, hogy akkor ezt a vitát a törvényalkotás folyamatában tudtuk volna, tudnánk bonyolítani.
