Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 26 (150. szám) - Lengyel Zoltán (független) - a pénzügyminiszterhez - “Magyar adó” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
2948 forintot, a fizetésünk tehát rögtön 402 450 forintjába került. Úgy is vehetjük, hogy 400 ezer forint a bruttó fizetésünk, hiszen ennyibe kerülünk a cégnek. Azért mi sem lélegezhetünk fel, hiszen miután megkapjuk a pénzt, a kedves Nagy Testvér ismét megjelenik, ezúttal nálunk, és azt mondja, itt ez a pici lista arról, hogy mit kérek tőled. Szja 82 500 forint; munkavállalói egészségügyi járulék 6 százalék, 18 ezer forint; állami nyugdíjjárulék 1,5 százalék, 4500 forint; munkavállalói járulék 4500 forint; magánnyugdíjpénztári befizetés 8 százalék, mindez 24 ezer forint. És mire feleszmélünk, az állam lenyúl tőlünk 133 500 forintot, marad 166 500 forintunk.” A levél itt nem ér véget. Hosszan sorolja még az adónemeket, amelyeket a magyar állampolgár tól közvetlenül vagy közvetett módon az állam magáénak tud, de sajnos az interpellációs időkeret kevés ahhoz, hogy polgáraink terheit mind felsorolja. Azt hiszem, jogos az elégedetlenség; és akkor még azt sem említettük, hogy uniós honfitársaink közül mi f izetünk vissza a legtöbbet keresetünkből az állam részére, viszont az ország a sereghajtók közé tartozik. Az pedig egy külön vitanapot igényelne, hogy a jelen gazdasági és politikai helyzet mennyire bizonytalanná teszi a hazai vállalkozások egyébként sem k önnyű helyzetét. Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, mondja el ezek után, hogyan lesz az önök kormánya az adócsökkentés kormánya. Mit kíván tenni a terhek csökkentése érdekében? Kíváne valamit tenni a valószínűleg önhöz is nagy számban érkező, például az intern etadóval kapcsolatos állampolgári tiltakozások hatására? Várom megtisztelő válaszát, miniszter úr. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Válaszadásra megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úrnak. DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először egy olyan megállapításra szeretnék reagálni, amit az interpellációs szövegben pontosan elmondott itt a leírt szöveghez képest is. Úgy idézhető ez, hogy az életszínvonal és a gazdasági helyzet szemm el láthatólag cseppet sem javul. Azt gondolom, érdemes itt három számot elmondani. Az elmúlt hat évben 25 százalékkal nőttek Magyarországon a reáljövedelmek, ez már figyelembe veszi a 2007. évi reáljövedelemcsökkenés számát is. Azt is érdemes elmondani, h ogy miközben az euróövezetben 2008ra 1,7 százalékos, aközben ugyanez a becslés Magyarországon 2,5 százalékos gazdasági növekedést prognosztizál. Ezért úgy gondolom, azt a kijelentést, amit a képviselő úr megtett a hozzászólásában, miszerint sem a gazdaság i helyzet, sem az életszínvonal cseppet sem javul, bizonyosan ebben a középtávban lehet cáfolni ezekkel az adatokkal. Én is kapok leveleket, képviselő úr, különböző állampolgároktól, és most ebből szeretnék idézni a továbbiakban. Azt írja egy egyetemi hall gató, hogy ő összeszámolta egy családi rendezvény kapcsán, hogy különböző jogcímeken a családjuk milyen juttatásokat kap az államtól. Összeszámolta a gyes, édesapja gyógykezelésének költségeit, a gyógyszerre adott támogatást, a saját egyetemi ösztöndíját, ebből azt az összeállítást tudta az illető egyetemista levezetni papíron, hogy nettó 120 ezer forint/hó volt adott esetben az állam hozzájárulása a család adott havi jövedelmi viszonyainak a javításához. Azt is írja ugyanez az egyetemista, hogy “a bevétele knél figyelembe vettem volna azt az összeget is, amivel az én közgazdasági egyetemi oktatásom kerül havonta, de sajnos ezt az összeget a hallgatók nem ismerik. Ez pedig fontos lenne azért is, mert az évfolyamon mindenki természetesnek tekinti, hogy ingyen tanul, a tandíj ellen meg az a csoporttársam agitál leghangosabban, aki két évet egy amerikai fizetős egyetemen végzett el, és egy Volkswagennel jár egyetemre.”
