Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 21 (149. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlé... - ELNÖK (dr. Harrach Péter): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2874 elérkezünk egy olyan területhez, ahol ombudsman és ombudsman között is nagyon komoly vitát láthattunk már az előző években. (16.30) Hiszen mást mondott, és más cé lja volt, mondjuk, a kisebbségi választói névjegyzék átalakításával a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosának, és megint mást mondott erről az adatvédelmi biztos, akinek nyilván adatvédelmi szempontból volt egy másfajta megközelítése. Itt is van egy dilemma. Nyilván a névjegyzék kérdése, ahol ugye, történtek változások, hiszen valamennyien láttuk azt, hogy az etnobiznisz virágzott a kisebbségi önkormányzati választásoknál, ezt talán sikerült egy jó irányba elmozdítani anélkül, hogy túlságosan nagy ká rt okozott volna az elmúlt években a magyar parlament, azonban egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez a kérdés például nyugvópontra jutott, és ez teljesen rendben lévő módon működik. Nem vagyok benne biztos, hogy az elkövetkező években, választási cik lusokban nem merülnek föl majd még ezzel kapcsolatban kérdések. Ha áttérhetek a jelentés konkrét ügyekkel és konkrét panaszokkal foglalkozó részére, akkor ezek közül szeretnék kiemelni két nagyobb csoportot. Az egyik az oktatás, a másik pedig a rendőrségi eljárások kérdése. A roma kisebbség szegregációja a magyar oktatási rendszerben, azt gondolom, hogy a magyar társadalom - nem a Magyarországon élő cigányok, hanem a magyar társadalom - egyik legsúlyosabb problémája, aminek következményeképpen egy olyan fes zültség van most is - és nem látjuk, hogy ez a feszültség hova juthat még el adott esetben a jövőben - a kisebbség és a többség között, amely a következő években, évtizedekben egyre élesebb lehet, és mind gyakrabban vezethet akár erőszakos cselekményekhez is. Hiszen láttuk nem egy esetben az elmúlt egykét évben, hogy pattanásig feszülnek ilyenkor az idegek, és bizony nagyon súlyos helyzetek, nagyon súlyos konfliktushelyzetek tudnak kialakulni kisebbnagyobb településeken a szegregáció miatt. A magyar parla ment - én ezt szintén minden évben el szoktam mondani, amikor erről beszélünk - meglehetősen szégyenlősen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az előző parlamenti ciklusban is volt szegregációt vizsgáló parlamenti bizottság. Addig jutottunk el, hogy Kaltenbach b iztos úr megjelent egy bizottsági ülésen, hozott egy 3040 oldalas, szakmailag nagyon szépen elkészített anyagot, ami a szegregációnak magával a definíciójával és a leírásával foglalkozott. Ezen egy darabig vitatkoztak a képviselők, és volt előtte még egy ülésünk, ahol elfogadtuk a saját ügyrendünket és a munkatervünket, aztán utána nagyjából a ciklusban ennyi jutott. Most 2008at írunk, két év eltelt ebből a parlamenti ciklusból. Van egy ugyanilyen bizottság vagy hasonló jellegű bizottság, az ügyrend elfog adásán már megint túl vagyunk, volt nagyjából talán egy vagy két ülése a bizottságnak, és ezt is szeptembertől négy hónapon keresztül kellett gyakorlatilag folyamatosan követelnünk néhányunknak, hogy kezdjen valamit ezzel a témával a Magyar Országgyűlés. L áthatóan a magyar parlament ezt az ügyet nem kezeli helyi értékén. Ez az ügy nagyon sokféle megközelítésből az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma Magyarországon. Mondom még egyszer, a többség és kisebbség viszonyában, a többség és a kisebbség közötti l appangó, időnként előelőbukkanó és aztán a jövőben valószínűleg egyre élesebbé váló konfliktushelyzetek, feszültségek miatt, és egyébként pedig, ha önmagában nézzük a hazai cigányság felemelkedésének, társadalmi felzárkózásának a kérdését, akkor ebből a s zempontból pedig önmagában ez a legfontosabb kérdés, az oktatás, az oktatási rendszer. Látható az a probléma, hogy miközben az előző parlamenti ciklusban volt egy meggyőződésem szerint nagyonnagyon jó szándékú és jó indíttatású, jó motivációjú jogalkotás, a szegregációt tiltó jogszabályok elfogadására gondolok, ez átütő eredményt nem tudott elérni, hiszen ezek a jogszabályok beleütköznek a mindennapi élet ellenállásába, a szülők ellenállásába, az önkormányzatok ellenállásába, az iskola, az intézményvezetők ellenállásába, és így hatástalanok maradnak. Az országgyűlési biztos pontosan mutat rá, hogy a gyerekek számának csökkenése, és ennek következtében a kistelepülési iskolák bezárása még inkább növeli a szegregációt. Ha nagyon le
