Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 21 (149. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlé... - ELNÖK (dr. Harrach Péter): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2873 parlament elnökének. Idén februárban pedig a kisebbségi kerek asztaltól kapott egy felhatalmazást - ennek a tagjai a kisebbségi önkormányzatok vezetői , hogy egy átdolgozott koncepciót a kormányhoz juttasson el. Szintén nem ez a vita a helye annak, hogy erről a koncepcióról részleteibe menően vitatkozzunk, de ez egy fontos kérdés, és valóban minden előttem szóló gyakorlatilag foglalkozott ezzel az üggyel, és én magam 2002 óta vagyok parlamenti képviselő, ha nem is 2002től, de 20032004től nyomon követem az országgyűlési biztosok jelentéseinek parlamenti vitáját. Ne m nagyon emlékszem olyan évre, ahol ez a kérdés ne került volna elő. Engedjék meg, hogy erről röviden elmondjam a gondolataimat, illetve az álláspontunkat. Az a helyzet, hogy itt egy igazi dilemmával állunk szemben, hiszen valamennyien szeretnénk megoldani ezt a kérdést, miközben itt nem arról a típusú mulasztásos alkotmánysértésről van szó, amiben a magyar parlament, a magyar politika meglehetősen sokszor van, hogy nincs szándék megoldani valamit, hanem itt valóban egy komoly dilemmáról van szó. A magyar a lkotmányos berendezkedésnek egy nagyon fontos előnye az a stabilitás, amit a magyar választási rendszer és a magyar választási struktúra kialakít. Nem véletlen, hogy az egész középkeleteurópai régióban Magyarország az egyetlen olyan ország, ahol eddig gy akorlatilag a rendszerváltás óta bármi is történt, a mindenkori kormányok ki tudták tölteni a ciklusukat. Ennek nyilvánvalóan szoros összefüggése van a magyar választási rendszerrel. Amikor a kisebbségek parlamenti képviseletéről beszélünk, akkor természet esen egyik oldalon, a mérleg egyik serpenyőjében ott van az a nagyon fontos alapelv, hogy igen, jó lenne, ha Magyarország valamennyi nemzeti és etnikai kisebbségének parlamenti képviselete lehetne. A másik oldalon pedig ott van az a szempont, hogy ha elkép zeljük azt, hogy a magyar parlamenti struktúrába hogyan lehet 13 usque 20 kisebbségi jogon bejutott képviselőt beilleszteni, akkor bizony komoly kérdésként merül föl, hogy a mindenkori kormánynak - nem a mostani, nem az előző, nem a következő, hanem a mind enkori kormánynak - a kormányzati stabilitáshoz szükséges parlamenti többsége hogyan alakul. Hiszen mondom még egyszer, a legalább 13, de az is lehet - ez nyilván koncepciótól meg sok mindentől, eredményektől függ , hogy ez 2030 kisebbségi képviselő, ők milyen szerepet játszhatnak a Magyar Országgyűlésben úgy, hogy valójában adott esetben nehezen meghatározható, hogy melyikőjük pontosan mennyi választópolgárt képvisel és milyen legitimációval, ez egy igazi politikai és jogi dilemma. Azt is hadd mondjam it t el, hogy ráadásul itt van egy olyan kettős feltételrendszer, aminek a két részének meglehetősen nehéz egyszerre megfelelni, hiszen igény lenne az, hogy a kisebbségi parlamenti képviselők a parlament teljes jogú tagjai legyenek, nyilván csak így van a dol ognak értelme, ugyanakkor könnyített feltételekkel kerüljenek be a Magyar Országgyűlésbe. Meglehetősen nehezen alkalmazható együtt ez a két feltétel. Itt emlékeztetnék arra, hogy az önkormányzati választásokkal kapcsolatban, a kisebbségi kedvezményes mandá tummal kapcsolatban volt már olyan megoldás, amit a magyar parlament elfogadott, és amire az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy az bizony úgy, ahogy van, nincs rendben. Tehát a javaslatnak egy másik része, amit szintén problematikusnak látok, ez a kisebbség i identitással kapcsolatos. Ez is egy régi vita, egy régi dilemma. Éppen a kisebbségi ombudsman hívja föl arra a figyelmet, hogy az ország erősen megosztott politikailag, a kisebbségi szervezeteket is megosztja ez a politikai megosztottság. Ez egyébként a meglévő elvi fenntartások mellett a gyakorlatban is meglehetősen nehézzé teszi azt, hogy bármilyen testület pártatlanul döntsön abban, hogy ők kit fogadnak el valamelyik kisebbség tagjának. Nem beszélve arról az elvi fenntartásról, hogy honnan veszünk egy pártatlan testületet, amely jogosult eldönteni azt, hogy ki szerepeljen a kisebbségi választói névjegyzékben, a választói listán. A szabad identitásválasztásnak az elve és sok minden keveredik itt egymással. Jelesül például, és ha már itt vagyunk, akkor ez t is megemlítem, mint ahogy az elmúlt években mindig, hogy itt
