Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 21 (149. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlé... - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2869 kisebbségek autonómiát tudnak vagy tudnának a maguk számára biztosítani; ad absurdum nemcsak kulturális autonómiát, hanem bizonyos helyzetekben és es etekben akár közigazgatási autonómiát is, hiszen a törvény lehetősége és a gyakorlat is megmutatta, hogy erre is van igenis igény és lehetőség is a magyar alkotmányos rendszerben. Mindemellett a kisebbségi önkormányzati rendszer mellett a Magyar Országgyűl és és a mindenkori magyar kormány úgy döntött, hogy a kisebbségi civil szervezetek támogatási rendszereit is megtartottuk és megőriztük, ami szerintem egy unikális dolog, hogy a kettőt együtt igyekeztünk fenntartani, megtartani soksok nehézség árán is, ny ilvánvalóan azzal a meglévő soksok ellentmondással, kérdőjellel, amelyek a beszámolóból visszatükröződnek. De azt gondolom, az elkövetkezendő időszakban arra kellene törekednünk - és nyilván a kisebbségi kerekasztal munkájában is ez áll a középpontban , hogy egyrészt a parlamenti képviseletet megteremtsük, másrészt pedig a kisebbségi önkormányzati rendszer megtartása, megőrzése, színesítése, az intézményi rendszer átvételének a lehetősége, olyan pótlábak megtétele, a finanszírozás kiszámíthatósága és bizt onságossá tétele történjen meg, ami a nemzeti és etnikai kisebbségek számára a hőn óhajtott és a tapasztalatban is már részben meglévő autonómiát megteremtheti. Ebben kell nekünk segíteni az ombudsman úr harcát és küzdelmét. Ha már a parlamenti képviseletr ől esik szó, akkor hadd fejtsem ki röviden, bár a mögöttem ülő Salamon László képviselőtársam biztos ékesebben és pontosabban tudná megfogalmazni - majd remélem, be is csatlakozik esetleg később , a parlamenti képviselet összefüggésében a frakciónk állásp ontját. Van egy optimális megoldás, és van egy reális megközelítés. Az optimális megoldást ma én úgy látom, hogy a kétkamarás parlamentben kellene keresni, amit úgy tudjuk, hogy több parlamenti párt is megvalósítható lehetőségnek lát, de jelen pillanatban nyilván nem látjuk igazán a realitását ennek. Mi, kereszténydemokraták több szempontból tartanánk jónak, legitimnek és alkotmányos megoldásnak - nyilván alkotmányos lépéseket kellene ebben tenni, de alkotmányos megoldásnak - a kétkamarás parlamentben a kis ebbségek parlamenti képviseletét is, de nyilván ez nagyon messze vezető és bonyolult alkotmányjogi kérdéseket vet föl; nem kevésbé a másik forgatókönyv, természetesen. Tehát mi magunk, a Kereszténydemokrata Néppárt örömmel várja azokat a javaslatokat, előt erjesztéseket, koncepciókat, az ombudsman úr részéről is, a kormányzat részéről is várjuk mielőbb, amikben kifejthetjük az álláspontunkat és megtalálhatjuk a reális keretet. Nyilván elég sok alkotmányjogi kérdést körbe kell járni addig, amíg ez megvalósíth ató, de mindenesetre a magunk részéről szeretném leszögezni, hogy várjuk a meghívást az ötpárti egyeztetésre, és bízunk abban, hogy sikerül eljutni addig, amikor ezt a kérdést nyugvópontra lehet helyezni, és mindenki számára ezt elfogadhatóvá tudjuk tenni. A nyilvánosság szerepéről elég fajsúlyos mondatok szerepelnek a beszámolóban, amivel igazából nem szeretnék se vitatkozni, se hosszadalmasabban elidőzni felette. Mindenesetre az én megítélésem szerint színesebb a médiában megjelenő kép, mint ami a beszámo lóban le van írva, bár nagyon is jogosnak tartom a kifejezetten a cigány közösségre vonatkozó médiabeli képet, amit a beszámoló tartalmaz. Én magam is sokszor el szoktam mondani, hogy sokkal több a pozitív tapasztalat, mint ami a magyar, magyarországi médi ában megjelenik. Ezzel tökéletesen egyetértek. Sajnos, valóban arról van szó, hogy ami megjelenik, az szinte kivétel nélkül negatív, a többi nemzeti kisebbségről pedig szinte nem jelenik meg a nagymédiában semmi, legfeljebb a saját kis médiácskákban vagy a médiumokban jelenik meg valami, és az nyilván az egész társadalom közvéleménye előtt nem szerepel olyan súllyal. Úgyhogy ezen a téren előre kellene lépni, de nagyonnagyon nehéz, és egy nagyon komoly offenzívára lenne szükség minden szinten és minden rész ről. A hátralévő rövid időmben most már csak egy másik nagy csomagról szeretnék beszélni, mert az előttem szólók érintették már azokat a konkrét kérdéseket, amelyeket nem szeretnék ismételgetni. Mindenesetre a beszámolóból egy komplex kép kezd kibontakozni , mégpedig az a komplex kép, hogy összefüggést kell látnunk és fölfedeznünk, és jó lenne, ha a kormányzat, a parlament, minden
