Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 21 (149. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlé... - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2870 érintett hatóság ezeket az összefüggéseket látná, összekötné: egyrészt az oktatási kérdéseket, másrészt a szociális, lakhatási, g yermekjóléti kérdéseket, ügyeket. (16.10) Harmadrészt a foglalkoztatáspolitikát, a munkahelyteremtés kérdését; negyedrészt a családok helyzetét, hiszen ez is nagyonnagyon fontos, hogy hogyan tekintünk a családokra, milyen a magyar családpolitika ezen a te rületen. Azt gondolom, rendkívül fontos mindezek összefüggésében, hogy vajon vane nekünk olyan komplett stratégiánk, amiről a beszámolóban az ombudsman úr is beszél. Nagyon röviden azt szeretném összefoglalásképpen mondani, hogy az elmúlt évek tapasztalat a az, hogy egyrészt az oktatási intézményrendszerünk megrendülni látszik, nincs egyértelmű és világos kép, hogy milyen irányba szeretnénk menni, az oktatási, nevelési intézményeknek nincsen jövőképe, a kistérségi többcélú társulásoknak a problematikáit meg int begyűrűzik. Egyik oldalon van egyfajta kormányzati törekvés a racionalitás megteremtésére, a másik oldalon ezeknek a lépéseknek a negatívumai általában mindig a hátrányos helyzetű térségekben, a hátrányos helyzetű településeken leginkább a hátrányos he lyzetű rétegeket, leginkább a roma közösségeket, családokat érintik. Szociális, lakhatási, gyermekjóléti ügyek tekintetében ugyanezt láthatjuk és tapasztalhatjuk, konkrétan úgy fogalmaz a beszámoló, hogy mélyülő szegénységgel nézünk szembe. Azt gondolom, h ogy ez egy nagyon komoly, felelősségteljes mondat és nagyon súlyos látlelet a mai magyar társadalomról és a jövőképnélküliségről. Megrendült emberi és családi életek bontakoznak ki nemcsak a beszámolóból, hanem a saját tapasztalatainkból is, és azt gondol om, ez is felkiáltójel, hogy tenni kell valamit, tennünk kell valamit. Mindenféleképpen azt jelenti ez a felkiáltójel, hogy nem hagyhatjuk sorsára ezeket a közösségeket, ezeket a rétegeket, a roma közösséget, és az államnak, az állam megjelenítőjének, az O rszággyűlésnek és a kormánynak feladata és felelőssége van ezen a területen: nem vonulhat ki ezekről a területekről, nem vonulhat ki az oktatásból, nem vonulhat ki a szociális feladatok alól, nem vonulhat ki a lakáskérdés megoldásának a terhe alól, nem von ulhat ki a szociális bérlakásépítésből, amire nézve azt láthatjuk az elmúlt években, hogy sajnos, gyakorlatilag a szociális bérlakások építése szinteszinte leállt, azt látjuk, hogy nincsen semmilyen megoldás. Szeretné m elmondani, hogy számtalan alternatív megoldási lehetőség is elindult ebben az országban, szociális lakásépítési programok. Többek között egy olyan programról tudok pár mondat erejéig beszámolni, amely programnak a hasznát az én településemen gyakorló pol gármesterként is látom, ez az úgynevezett Habitat lakásépítési program. Tudjuk nagyon jól, hogy egyegy program nem fogja megoldani tökéletesen azokat a feszítő lakhatási problémákat, kihívásokat, amelyekkel szembenézünk, de azt gondolom, minden programra szükség van annak érdekében, hogy egyszer a végére jussunk a problémáknak. Egy hatezer lelkes kisvárosban, Csurgón ez a Habitat program hat év alatt harminchat lakást épített fel, és ebből a harminchat lakásból jelentős rész a roma családokat érintette, te hát roma családok tudtak beköltözni tisztességes, egészséges, emberhez méltó lakásokba és megfizethető áron. Azt gondolom, hogy az államnak, a kormányzatnak, a mindenkori kormányzatnak - az államtitkár úr szerintem még ismeri is ezt a programot, ha jól eml ékszem - nem milliárdokra van szükség, hanem néhány tíz milliós, néhány száz milliós injekciókra, amelyek egyegy programot igenis meg tudnak erősíteni, fel tudnak gyorsítani, lehetőséghez tudnak juttatni. Azt gondolom, ha több ilyen program tud egymás mel lett párhuzamosan az országban megindulni, futni, akkor néhány esztendő alatt csodákra lehetnénk képesek, és meg tudnánk oldani, ha nem is tökéletesen, de a legszükségesebb problémákat, a különböző rétegeknek a problémáit és kérdéseit tudnánk megoldani. A másik óriási probléma és feladat a munkahelyteremtés. Nem sokat akarok erről beszélni, de elmondanám azt, hogy többek között a munkahelyteremtés kérdéskörében nyilván nagy viták vannak, hogy egyrészt hogyan lehetne ezt megoldani, a hátrányos helyzetű térsé gekben, településeken hogyan lehetne ezt kivitelezni egyáltalán. Nyilván erre központi, kormányzati programok, gazdaságfejlesztési programok, adó- és járulékcsökkentési programok kellenek, tehát
