Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2715 következményei lesznek. Akkor magunkra maradtunk, és mindenki azt mondta, hogy nem lehet a népakarattal szembemenni. Persze, hogy nem lehet, de nem is volt népakarat, ami ezt követelte volna. Megalapozatlan választási í géretek voltak, és ami még rosszabb, hogy ezt be is tartották. Aztán ide jutottunk. De ha csak azt veszem alapul, hogy amikor a költségvetés tervezése megtörtént, és benyújtotta a mindenkori kormány, illetve az előző hat esztendő kormánya a következő eszte ndő költségvetési törvényjavaslatát, akkor abban meghatároztak egy olyan hiányt, ami elvileg elfogadható volt. És amikor elértünk az év végére, akkor kiderült, hogy nagyon jó eset volt az, amikor csak a duplája volt a költségvetési hiány, de volt, amikor e zt is meghaladta. Tehát nemcsak a tervezéssel voltak itt igen komoly gondok, hanem a végrehajtással is. Akkor az történt, hogy a mindenkori parlamenti többség a zárszámadási törvény elfogadásával szentelt vizet hintett, és jóváhagyta azt a kormányzati maga tartást, ami egyáltalán nem tartotta be a kormánytöbbség által elfogadott költségvetési törvényt. Ugye, a baj nagy. Még egyszer mondom, az, hogy ide jutottunk, egy bizonyos szintű politikai kultúra eredménye. A kérdés az, hogy ezen túl tudunke lépni, vagy nem. Ez a mostani vita meggyőzött, hogy egyáltalán nem tudunk rajta túllépni, és arról is meggyőzött, hogy akár elfogadjuk ezt az új törvényt, akár nem - valószínű, hogy nem, hiszen az előjelek ezt mutatják , itt jelentős javulás nem fog e téren beállni. Ami azért, lássuk be, nagyon nagy baj. Ennek ellenére vagy ennek a felismerésnek a birtokában most megváltoztatva a múltkori véleményünket, azt mondjuk, mégiscsak szükség lenne egy ilyen törvényre, mert mégiscsak kell valami olyan korlátokat szabni, amily eneket egyébként normális országban nem nagyon kell. Tudom, hogy vannak nemzetközi példák, tudom, hogy van olyan ország, ahol van olyan önálló hivatal, ami hasonló ahhoz, amit mi most szeretnénk felállítani. Tudom, hogy vannak ilyen törekvések, és vannak o lyan akaratok, amelyek igyekeznek a politika fékezhetetlenségét valahogy kordában tartani. Még egyszer mondom, az alapvető probléma az, hogy ha nem tartjuk be azokat a törvényeket, amelyek hatályosak, akkor mi ad arra garanciát, hogy ezeket be fogjuk. Szab ó Lajos képviselőtársam a közbizalom helyreállításáról szólt. Szívemből, mert ez a legnagyobb deficitünk. Az a bizalmi deficit, amit a politikai elit magának “kivívott” az elmúlt esztendők során, az kétségbeejtő. De nem ezzel fogjuk tudni helyreállítani! C sak mellékesen vagy zárójelben hadd jegyezzem meg, az első a pártfinanszírozási törvény, a kampányfinanszírozás szabályozása. Tehát magunkkal kezdjük. Nem lehet úgy bizalmat visszaállítani, hogy négyévente a parlamenti pártok kiállnak a választópolgárok so kasága elé, és a szemükbe hazudnak, hogy 386 millió forintot költöttünk a kampányra, és mindenki tudja, hogy legalább egy nagyságrenddel több volt az elköltött pénz. Amíg itt el nem kezdjük a dolgot rendbe tenni, addig nekünk senki nem fog hinni. Hiányzik a politikai akarat, hogy ezt a dolgot valahogy szabályozzuk és kitisztázzuk. Ez egy nagyon nagy baj. Ennek hiányában felállíthatunk hivatalokat, de egy ilyen hivatal felállítása a gyengeségünk jele. Ez azt jelenti, hogy bizony magunktól nem vagyunk olyan n agyon hajlandóak betartani az általunk meghozott törvényeket, de ha egy másik törvénnyel egy hivatalt hozunk létre erre a célra, meglehetősen sok pénzért, akkor talán majd változik a mi gondolkodásunk… - nem is tudom, hogy mi ennek az egésznek a motivációj a. (14.50) Nagyon elkeserítő a helyzet, és nagyon reménytelen, legalábbis nagyon nehezen látszik és valahol a távolban pislákol a megoldás, egyelőre nagyonnagyon távol vagyunk tőle. De nézzük, hogy mi indokolja ezt a mostani törekvést! A lényeg talán abba n fogható meg, hogy az államadósság mára a GDP 6566 százalékát teszi ki, és ez évi 11001200 milliárd forint adósságszolgálatot jelent, ami megöli a magyar gazdaságot. Tehát olyan terhet rak a költségvetésre, a gazdaságra, amit nem fogunk tudni a továbbia kban finanszírozni. Az, hogy az államadósság mértéke a költségvetés fenntarthatóságának legáltalánosabban elfogadott mérőszáma, ez egyszerűsít, és azért ez nem pontosan így van. Bár kétségtelen, hogy Magyarországon
