Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GEGESY FERENC, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2712 Akit - elsősorban Tukacs képviselő úrra utalok - megsértettem azzal, hogy legfőbb politikai szélhámosnak neveztem a miniszterelnök urat, és ezzel persze az ő frakcióját is, azt itt a nyilvánosság előtt meg is követem, bár azt g ondolom, tartalmilag sajnos igazam van. Bárcsak nagyon szégyellhetném magam, ez lenne jó az ország szempontjából! De amit önök elkövettek, az körülbelül ilyen jelzőkkel mérhető. Köszönöm a figyelmüket. (Keller László: Ez nem méltó hozzád, János, nem ezt sz oktuk meg.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Képviselőtársaim! Inkább a tartalommal foglalkozzunk, és azt hiszem, a jelzők tobzódásától eltekinthetnénk. Megadom a szót Gegesy Ferenc képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokának. (14.30) DR. GEGESY FERENC , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Nekem egy jó hozzáfűznivalóm van, hogy messze nem fogom kihasználni a 40 percet. Ugyanis ebben a helyzetben, amit az előttem szóló jelzett azzal, hogy ki mindenki hiány zik, én kiegészíteném azzal, hogy például az ellenzéki képviselők hiányoznak, hiszen most vagyunk hárman, eléggé kisebbségben, de amikor az előttem szóló elkezdte a beszédét, akkor hatan voltunk, és akkor is kisebbségben voltunk. Egyébként ez nem meglepő, a tegnapi nap során is többször érzékeltem azt, hogy kisebbségben vagyunk a kisebbségi kormány ellenében. Kezdem a törvényjavaslatokhoz az érdemi hozzászólást. Elhangzott a mai napon is, de a korábbi viták során is, hogy ez a törvénycsomag tulajdonképpen f elesleges, mert egyszerűen csak jól, ésszerűen, törvényesen kéne működni, és akkor ezek a helyzetek nem alakulnának ki. Igen ám, de az a helyzet, hogy ez nekünk nem sikerült, és ebben az esetben az előttem szóló 8 százaléka akkor is, ha még mindig kevesebb , mint a későbbi 10 vagy 9,5 vagy 11,5, még mindig nagyon sok. De hozzá lehet tenni azt, hogy nemcsak nekünk nem sikerült, hanem a nyugati országoknak sem. Itt elhangzott a svéd példa, de más országot is lehetne mondani. Igaz, hogy ott éppen nem volt ilyen gyakori nagy csúszás, viszont ott nagyon gyakran követte egy olyan szabályrendszer felállítása, ami ezeket a lehetőségeket korlátozta. Nálunk erre nem volt példa. Igen, a legnagyobb elcsúszás a 2006os költségvetésben következett be. Ezért ú gy gondolom, érdemes lenne minden eszközzel ezt a szabályozórendszert felállítani, még akkor is, ha ez most paradox módon kiadásnövelést is jelent. Ezt a kiadásnövelést, attól függően, hogy melyik változatról van szó - a legnagyobb 12 milliárdot jelenthet , vessük össze azzal, hogy mondjuk, a 8 százalékos vagy a 9,3 százalékos adósságállomány kamatterhe mekkora. Tehát úgy gondolom, ezt mindenképpen hasznos lenne felállítani, elsősorban azért, hogy a mindenkori kormánytöbbség saját magát tudja keretek közö tt tartani. Mert általában egy költségvetés elfogadásánál nem az ellenzékkel van baj, az ellenzéket le lehet szavazni, hanem azzal, hogy a kormány az általa jónak tartott vagy kompromisszumok révén született javaslatok szinte mindegyikét beszuszakolja a pa rlamentbe, aztán a különböző előirányzatokat, bevételi előirányzatokat, inflációs előirányzatokat ehhez az elképzeléshez igazítja. Ebből adódóan ennek a törvénycsomagnak vagy ennek a szabályozásnak természetesen csak akkor van vagy lenne értelme, ha kéthar mados lenne. És most megint egy kényelmetlen példa, tavalyelőtt év végén vagy tavaly év elején a törvénybe belekerült a költségvetés elsődleges egyenlegére egy korlátozó tényező. Azután tavaly ősszel volt egy kormányelőterjesztés, amelyik ezt a korlátot j avasolta kivenni. A magam részéről megtettem azt a módosító javaslatot, hogy ezt a passzust hagyjuk ki. És mit tesz isten, a költségvetési bizottság ülésén egyik nagy párt sem támogatta a javaslatomat. Tehát amikor akármilyen jó szándékkal megszületik egy korlátozás, ha annak a feloldása, puhítása az aktuális kormánytöbbség szándékain múlik, az a szabályozás felesleges.
