Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - SZABÓ LAJOS, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: - ELNÖK (Mandur László): - MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2692 államháztartási hiány, a költségvetési hiány. Sajnos azt kell mondjam, hog y az elmúlt kormányzati ciklusban jelentősen és folyamatosan a szocialista kormányok alatt nagyobb volt a hiány, mint az azt megelőző polgári kormányok ideje alatt, tehát a hiánynak nem a csökkenése, hanem a növekedése volt megfigyelhető. Választástól függ etlenül minden évben magasabb volt a hiány, felelőtlenül, a nemzetközi vagy a konvergenciaprogramoktól és a vállalt kötelezettségeinktől eltérően, szószegően és felelőtlenül magasabb volt. Ez az első fontos kiindulópont. A másik, a Fidesz véleménye kapcsán két dolgot le kell szögezni. Egyrészt a Fidesznek van önálló javaslata, tehát az igazság nem úgy mérődik, hogy van egy szocialista javaslat, és aki azt nem támogatja, az mind ellene van azoknak a követelményeknek és szempontoknak, amelyeket fontosnak tart unk. Van egy szocialista javaslat és van egy fideszes javaslat, a kettő máshova helyezi a hangsúlyt. Azt gondolom, hogy a mi javaslatunk megfelelően megalapozott szakmai szempontból. A másik pedig a hitelesség kérdése, ami döntő; az elmúlt ciklusban felelő tlen és hiteltelen gazdaságpolitika és költségvetési politika folyt, azt megelőzően a tények tekintetében pedig a polgári kormány alatt ezzel szemben sokkal konszolidáltabb és fegyelmezettebb és felelősségteljesebb költségvetési politikai folyt. Ezek megin t tények, azt gondolom, a számok mutatják. (Keller László: Kétéves költségvetés!) Az is tény, hogy az államháztartási hiány a szocialista kormány alatt 10 százalékot meghaladó lett volna, ha nincs az ígéretekkel szemben egy drasztikus megszorító csomag, te ljesen szembemenve a vállalt választási programnak és kormányprogramnak, szószegő módon; ha az inflációval folyamatosan nem manipulálnának, és ezáltal többletbevételekre tesznek szert, amelyeket a parlamenti kontrollt megkerülve, alkotmányellenesen, lényeg ében saját hatáskörben költenek el, megkerülve és felrúgva a parlamenti demokrácia egyik alapintézményét; és ha nem lennének olyan problémák, hogy a hatástanulmányok folyamatosan hiányoznak a parlamenti beterjesztések, parlamenti törvényjavaslatok mögül. A z előbb tárgyaltuk, ma csak, konkrétan a mai napon azt a törvényt, ami mondjuk, ugyancsak nem tartalmazott hatástanulmányokat és világos számításokat arra nézve, hogy a törvény mit jelent erre az évre, mit jelent a jövő évre. Tehát nem beszélni kell, hanem csinálni kell, ez a döntő része, mert most azért kell törvényt hoznunk, mert a szocialista kormány folyamatosan és tartósan felrúgta a törvényeket, felrúgta a nemzetközileg vállalt kötelezettségeket, és felelőtlen gazdaságpolitikát folytatott. Egy normáli s országban nem lenne szükség erre a törvényre, mert normális esetben a kormány betartja a törvényeket, normális esetben a kormány felelősen gazdálkodik, normális esetben a kormány nem manipulálja az adatokat mind itthon, mind külföldön. Sajnos nem ez a he lyzet. Az önkormányzatok eladósodása egy olyan kérdés, ami megint a szocialista kormányok gazdaságpolitikájának és költségvetési politikájának hatására alakult ki, és azt gondolom, hogy ezt nem lehet ettől függetlenül megvizsgálni. Néhány alapelvet fontosn ak tartanánk a törvény és egyáltalán a közpénzügyi szabályozás tekintetében, a normák megfogalmazásában. Az első alapelv: nyilvánvalóan a szervezetnek függetlennek kell lennie a kormányzati hatalomtól, máskülönben nem tud kontrollt gyakorolni. A másik: min él kisebb működési költségűnek kell lenni. Itt egy jelentős különbség van, mi nem nagy apparátusban gondolkodunk, hanem egy kis tanácsban gondolkodunk, amely a megfelelő szakmai véleményével világossá tenné azt, ha a kormány nem megalapozott vagy szakmaila g nem megfelelő költségvetést és államháztartást terjeszt be a parlament elé. A hatáskörök pontos tisztázását is fontosnak tartjuk. Egyetértünk abban a pénzügyminiszter úrral, hogy a 2009es évre is vonatkozzon ez a szabályozás, hiszen a kormányok a válasz tási évben szokták felelőtlenül megnövelni a kiadásaikat. A kiadási plafonok mellett vagyunk ugyanakkor, és nem pedig a reáladósságnál, ami nehezen értelmezhető, és utólag állapítható meg pontosan. Nem értünk egyet azzal az önkormányzati gazdálkodással, am ely lényegében azt jelenti, hogy alágyújtunk egy kuktának, majd megpróbáljuk rányomkodni a fedelét. Szét fogja vetni nyilvánvalóan, ha gyújtunk, tüzelünk alá; ha ugyanis újabb feladatokat adunk, újabb pénzeket vonunk el az önkormányzatoktól,
