Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP):
2679 kelljen képezni az embereket, majd a menedzsmentek megoldják. Ettől a rendszer szerintem nem változott meg. Szerintem a minisztériumban is nagyon sokan örültek annak, hogy a Szetey államtitkár úr távozásával együtt maga a rendszer is kiment a minisztériumból. Szeretnék rávilágítani arra, és elmondtam az esélyegyenlőségi vitánál is, hogy közel kétezer település van költségvetési szempontból nagyon sanyarú helyzetben. Magyarországon az önkormányzatok adósságállománya 800 milliárd környékén mozog. Amikor az esélyegyenlőségről beszélünk és a mérőszámokról beszélünk, az esélyegyenlőségi törvénynél i s elmondtuk azt, hogy ha egy 24 fős osztályban a gyerekek legalább fele hátrányos helyzetű, és annak a 30 százaléka fokozottan hátrányos helyzetű, milyen mutatószámokat tetszik alkalmazni? Ön volt tanfelügyelő, elmondta. Lehet nyugodtan azt mondani, hogy a pozitív példák erősítik a kivételeket. De összátlagban, nagy többségében, a rengeteg iskolabezárás, összevonás után több településről kénytelenek a gyerekek bejárni oda, ahol a pedagógus nem ismeri a gyereket, a hátterét. Meg kell küzdenie a hátrányos és fokozottan hátrányos helyzetű gyermekkel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Milyen mutatószám alapján fogja hasonlítani ahhoz a gimnáziumhoz, ahová, fogalmazzunk úgy, a jobban élő családok szívesebben viszik a gyermekeiket? (Az e lnök ismét csenget.) Én is tudok intézményt mondani, ahol profi módon működnek a dolgok, de azt hiszem, sokkal több intézmény működik Magyarországon annál, hogy egy példából kiinduljunk, és azt próbáljuk meg rávetíteni a törvényre. Elnézést, elnök úr. (11. 50) ELNÖK (Mandur László) : Köszönjük szépen. Tóth Tiborné, MSZP, kettő percben. Parancsoljon! TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy nem csak a saját volt iskolám példáját ismerem, hisz, mint mondtam, nyolc é vig megyei szakfelügyelő voltam, 36 iskolám volt, most 23 kistelepülés is tartozik Mosonmagyaróvárhoz, őket is éppúgy képviselem. Talán önnek is és Lengyel Zoltán képviselőtársamnak is mondanám azt a példát, amely egy Darnózseli községhez tartozik, két pic i kis település, Kisbodok és Dunaremete diákjai járnak át oda, busszal természetesen. Budapesten többet utaznak a kisgyerekek, természetesen itt pedagógus felügyelete mellett, ez a napi 1020 percnyi buszozás, úgy gondolom, nem mondható hátrányosnak. Az is kolában éppúgy ismerik őket, a családi hátterüket és így tovább. Sőt, ez a darnózseli iskola most már a szomszéd településekből is csábít el gyerekeket - idézőjel bezárva , sokkal jobbak a feltételei, kiváló a tantestülete, és urambocsá, működik teljesítm ényértékelő rendszere. Tavaly, azon az egymilliárd forintos pályázaton ez a rendszer is nyert, és ennek a rendszernek a továbbfejlesztése a célja ennek a kistelepülési iskolának. Nem kell nekik külső szakértőket alkalmazni, kétségkívül volt egy ilyen hullá m a pedagógiai programok idején, hogy külső szakértőkre rengeteget költöttek az iskolák és az önkormányzatok. Én azt gondolom, hogy egy innovatív testület és egy jó vezető gárda tud olyan pedagógiai programot és teljesítményértékelő rendszert kiépíteni, am ely működőképesebb, mint egy kívülről behozott és a helyi viszonyokat nem annyira figyelembe vevő. Hock Zoltán képviselőtársam bár nincs itt, de kikérném a magyar iskolák és pedagógusok nevében a kijelentését, mely szerint pedagógiai programokat vásároltak a magyar intézmények. Biztos, hogy volt ilyen, de ez nem nevezhető általánosnak. Én úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan intézmény önfejlesztésre vállalkozott minőségirányítási programja nyomán, amely nemcsak nagyvárosi, de kistelepülési körülmények között is éppúgy jól működik, mint egy városi iskola. Köszönöm.
