Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 14 (146. szám) - Az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2421 határozatait - meghagyva szó szerinti, igen diplomatikus megfogalmazásait is - emeljük országgyűlési határozattá. Azt gondolom, ez az egyik legfontosabb része, hogy az Országgyűlés, amikor a 2008. évre vonatkozó országgyűlési határozatot az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásához hozzáteszi, akkor ezt érzékelheti, hogy milyen követk ezménye van a Számvevőszék megállapításainak, mennyiben ez csak egy ajánlás, és mennyiben pedig ez egy kötelezettség. Nyilvánvaló, a törvényi keretek között a Számvevőszék jól jár el, helyesen jár el, ha törvénysértést talál, akkor feljelentést tesz. Ha vi szont csak kifogásai, megállapításai, a rossz hatékonysággal kapcsolatos megjegyzései vannak, vagy egyszerűen csak a szabályozatlanság vagy éppen az auditálás, tehát az egész számviteli rendszernek a meg nem felelése található egyegy szektorában a költség vetésnek, akkor joggal vetődik az fel, hogy miért nem kötelezi erre a Magyar Országgyűlés mind az öt pártja egyhangúlag, miért nem fog össze a 2006. évi költségvetési törvény végrehajtása körüli problémák esetén, hogy márpedig a kormányzat többet ilyet nem tehet. Itt vagyunk, és itt van, mondom, a vitának a tétje is most, hogy itt állunk a 2009es, 2010es év előtt, amikor újból a választási ciklusra készülve a kormányzatnak megnyílik a lehetősége, az a négyévente mindig visszatérő túlköltekezési hajlama, a melyre már a Gyurcsánykormány 2005ben és 2006ban bizonyította, hogy semmilyen olyan garancia nincsen ezen javaslat alapján 2009ben, amely a kormányzat 20092010es túlköltését akadályozná. Nyilván a Számvevőszék egymaga nem tudja megoldani ezt a kérdés t, ha a Magyar Országgyűlés mint a megbízója, a 20092010re vonatkozó feladatait szabó szervezet nem kap kellő hangsúlyt arra, hogy ez a túlköltekezési hajlam megtörténjen. A vitának, azt gondolom, legnagyobb része az, hogy a költségvetés, amely ma a magy ar gazdaságpolitika egyik legsúlyosabb problémája, a költségvetés hiánya és annak alakulása, a Magyar Országgyűlés felelőssége, azt gondolom, miután a kormányzati többség kiszolgálja a kormányt, abban jelenik meg, hogy nem ellenőrzi a végrehajtást, nem ell enőrzi kellő mértékben, és nem vonja felelősségre, nincs következménye a szabálytalan, illetve rossz gazdálkodás eredményeinek. Másrészről a kormányzatnak meg egyértelműen a felelőssége ott található meg, hogy gyakorlatilag, átvéve a költségvetés alkotását , gyakorlatilag nem tudja érdemben vagy nem hajlandó érdemben a Magyar Országgyűlés döntéseit végrehajtani. (10.30) Ez egy súlyos megállapítás, amit természetesen évközi költségvetésitörvénymódosítással formálisan szabályossá tesz a kormányzat, de tartalm ilag az a következménye, amit ma Magyarország megélt, éltanulóból a sor végére került a gazdaságpolitikáját tekintve a tíz európai uniós csatlakozó ország közül. Ezért rendkívül fontosnak tartjuk azt, hogy 20092010re olyan helyzet jöjjön létre, amelyben a kormányzatnak nem áll módjában, hogy felelősség nélkül, felelőtlenül a túlköltekezés irányába vigye a magyar költségvetést. A másik, ahogy Tukacs István mint többségivéleményalkotó szavaiból is kiderült, hogy alapvetően az önkormányzati irányba tereli a felelősséget a gazdálkodás tekintetében. Ahogy a hozzászólásból is kiderült, ha valahol problémát talál a költségvetés tekintetében, általában az önkormányzati szektort nevezi meg. Azt gondolom, ebben sem volt egyetértés a vita során a bizottságban. Hisze n teljesen világossá tettük a Fidesz részéről, de azt gondolom, ebben talán partner volt még az SZDSZ is, az MDF és a KDNP egyértelműen, hogy bizony, ha az önkormányzatok feladatai évről évre egyre nőnek, másrészről ha a kormányzat arányaiban, a finanszíro zás, a fedezet tekintetében, hogy mennyi költségkövetkezménye van ennek, ezt nem követi nyomon, annál kevesebbet ad, ebből egyetlenegy dolog következhet: az, hogy bármennyire jól szervezett vagy kevésbé jól szervezett egy szervezet, ha nem adnak neki annyi pénzt, amennyire szüksége van a közfeladatok ellátására, abból feszültségek, a szabályozatlanságból adódó bizonytalanságok, általában a feladatok rossz hatékonyságú ellátása következhetnek.
