Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2306 mindenképpen jó. És az is jó - az államtitkár úr a csörögi példát említette ennek kapcsán, az is jó , hogy ha nem érvényesülhet egy diák joga, tanuláshoz való joga, akkor most az Oktatási Hivatal kö zvetlenül is beavatkozhat, és megteremtheti a tanulói jogviszonyt abban az esetben, ha véletlenül valaki kiesik a rendszerből, vagy abban az esetben, ha nagyon tudatosan akarnak valakit kizárni a rendszerből. Más módon sérül az esélyegyenlőség akkor - és á ttérek a ma már többször is emlegetett óvodák és bölcsődék összevonhatóságának a kérdésére, más módon sérül az esélyegyenlőség akkor , amikor egy kistelepülésen a szülők azért nem tudnak mind a ketten munkába állni, mert mondjuk, a bölcsődéskorú gyereket még nem tudják hova tenni, akkor sem, ha egyébként az óvoda kapacitása megengedné, hogy akár bölcsődés gyerekeket is fogadjon, természetesen megfelelő fölkészültségű pedagógusokkal. Azt gondolom tehát, hogy az az ötlet, hogy az óvodákat és a bölcsődéket ös sze lehessen vonni a kistelepüléseken, mindenképpen támogatható, sőt mi ezt szeretnénk kiterjeszteni, és ennek értelmében módosító javaslatot is adunk majd be a törvényhez. Mi azt látjuk indokoltnak, ha nem 1500 fő az a határ, ami alatt össze lehet vonni e zeket az intézményeket, hanem minden olyan településen lehessen ezt megtenni, ahol egyébként a törvény nem teszi kötelezővé az önkormányzatnak bölcsődék létrehozását; ez jelenleg tízezer fő. Hadd tegyem még hozzá azt is, hogy azt szeretnénk, ha majd ennél is tovább lépnénk, és a bölcsődei ellátást sokkal szélesebb körűvé tennénk az egész országban, és nem csak a tízezer fő alatti településeken természetesen, hiszen valóban az agglomeráció, valóban Budapest és valóban a nagyvárosok problémája az, hogy azok a szülők, elsősorban nők, akik munkába szeretnének állni, azért nem tehetik ezt meg, mert nincs megfelelő létszámú bölcsődei férőhely. Elég sokkoló adat az, ami a KSH adataiból látszik, nevezetesen, hogy a bölcsődéskorú gyerekek 10 százalékának van összesen bölcsődei férőhelye Magyarországon. Azt gondolom, hogy minden olyan forma, amely ezt bővíti, legyen az akár a bölcsődék és az óvodák összevonása, akár olyan családi napközik létrehozása, amely a skandináv országokban teljesen általános, bármilyen módon bő vítjük ezeknek a férőhelyeknek a számát, az mindenképpen támogatandó. Az iskolai erőszakot is érinti a törvényjavaslat egy része, és ironikus, hogy éppen amikor Pokorni képviselő úr erről beszélt, akkor érkezett egy hír SMSben arról (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) , hogy Egerben egy szakmunkásképzőben megint összeverekedtek ketten, két diák, és az egyik életveszélyesen megsértette a másikat. Navracsics frakcióvezető úr megjegyzéséhez, hogy ezt a Fidesz provokálta, én nem tennék hozzá semmit, mert ezek szer int ő ezt jobban tudja, mint én, de nyilván viccnek szánta, gondolom, ha már így megtiszteli az oktatáspolitikusokat azzal, hogy most itt ül, akkor úgy gondolta, hogy pont itt kell ebben véleményt nyilvánítani. (17.00) De ha úgy gondolja, hogy ez egy vicc tárgya, akkor azt gondolom, hogy ebben nem értünk egyet. Azt szeretném inkább erről elmondani, hogy ez egy olyan komplex probléma, az iskolai erőszak megjelenése olyan komplex probléma, amit nyilvánvaló, hogy nem lehet egyetlen törvénymódosítással meg kett ővel meg tízzel, meg hússzal sem megoldani. A kérdés az, hogy az, ami most itt van a javaslatban, elfogadhatóe a számunkra vagy nem, kínále olyan részmegoldást, amely előrevisz vagy nem. Azt gondolom, ebben megint csak egyetérthetünk, hogy ha a szülők ne m működnek együtt az iskolával, és a nevelőtestület nem lát más megoldást, mint hogy a jegyzőhöz forduljon és kérje azt, hogy a gyermeket legyen kötelező a szülőnek elvinni nevelési tanácsadásra, akkor ez ugyan egy borzasztó apró lépés, de legalább valamib en előrelépést tettünk. Összegezve azt szeretném elmondani, hogy bár az előttünk fekvő javaslatcsomag természetesen nem oldja meg az összes esélyegyenlőségi problémát, amely a magyar iskolarendszerben fölmerül, és természetesen nem oldja meg akár - én egye tértek ebben sokakkal , nem oldja meg a legsúlyosabb problémákat sem, mert azokat nem lehet majd egykét törvénymódosítással megoldani, ez nyilvánvaló, de azt gondolom, ezt soha nem gondolta senki. Ha úgy kezeljük ezt a csomagot, hogy
