Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Bejelentés politikai vita kezdeményezésének visszavonásáról - Döntés napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott “az egészségbiztosítási pénztárakról" szóló törvény záróvitája és zárószavazása - PODOLÁK GYÖRGY jegyző: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter:
23 Nem változott az sem, hogy a szolidaritás érvényesítése érdekében az új egészségbiztosítás rendszerében az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása, pontosabban a pénztárak finanszírozása fejkvótaalapú leosztás alapján történik. A fejkvóta fedezetét két forrás biztosítja. Ezek egyike a járulékfizetők járulékai, a másik pedig a magyar állam által a jogosultak után befizetett összegek. Beszélnünk kell arról, hiszen ismert tény, hogy az ország különböző részein eltérő összegeket fordítunk egyegy ugyanolyan korú, ugyanolyan nemű beteg ellátására. Fennáll ez az igazságtalanság, amire egyetlenegy célt lehet kitűzni: meg kell szüntetni ezt az igazságtalanságot. Ez az igazságtalanság hosszú évek alatt alakult ki, éppen ezért törekszünk arra a rends zerben, hogy egy fokozatos átmenettel, de elinduljunk, és meg tudjuk szüntetni ezt a fennálló rendkívül nagy igazságtalanságot. A törvény átdolgozása során nem változott az a kitétel sem, hogy egyegy pénztár zártkörűen működő részvénytársaságként ü zemel, amelynek alapítója és többségi tulajdonosa mindvégig a működés alatt a magyar állam. Egyegy pénztárban a magánbefektetők 49 százalékos tulajdoni részt szerezhetnek. A tulajdoni arányból és a kivehető nyereség maximalizálásából - ahol nem győzöm han gsúlyozni: csak maximalizált a kivehető nyereség, de nem garantált - az következik, hogy a pénztárakban a befektetők haszna kevesebb mint 1 százalék lehet, egész pontosan 0,98 százalék, és ez is csak az első három évet követően. Ez a kevesebb mint 1 százal éknyi nyereség azonban csak akkor érhető el, ha a pénztár ésszerűen, jól gazdálkodik, és az általa nyújtott minőséggel elégedettek az ő betegei. Bár az ellenzék, polgári identitását elfeledve, az ötvenes évekre jellemző módon hirdeti az állam mindenhatóság át, és támadja a magántulajdont, a versenyt és a piacgazdaságot, nekem meggyőződésem, hogy 1 százaléknyi nyereséget megéri kifizetni, ha cserébe egy olyan egészségügyi rendszer jön létre, amelyben a biztosítottak és a betegek valódi választási lehetőséghez és jobb minőségű ellátáshoz jutnak. A törvényben megőriztük azt a szabályt, hogy a létrejövő pénztárak átvállalhatják az emberektől a vizitdíjat és a napidíjat, ha az érintettek részt vesznek az egészségük megőrzését szolgáló szűrővizsgálatokon. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor a köztársasági elnök úr arról nyilatkozott, hogy a kormány érdemben is foglalkozott a kifogásaival, akkor példaként pont az országos kockázatközösségi alap szabályozását említette. Elnök úr észrevételeinek megfelelően a korábbinál részletesebben szabályoztuk a kockázatközösségi alap működését. Jelentős változás, hogy az OKAba a pénztárak önrészt fizetnek, azaz megoszlik az OKAból finanszírozott ellátásoknál az azt felügyelő nemzeti egészségbiztosítási központ és a pénzt árak közötti kockázat. Ez egy olyan garanciális elem, amivel tulajdonképpen a pénztárak felelősségét növeltük meg ezeknek az ellátásoknak a nyújtásában. Jelentős újdonságnak tartom, hogy a civil oldal ellenőrzési jogosítványai erősödnek, hiszen mind a pénz tárak felügyelőbizottságaiba, mind az Egészségbiztosítási Felügyelet mellett működő felügyeleti tanácsba delegálhatnak tagokat a civilek. Ily módon nemcsak a kormány részvételével, de közvetlenül is gyakorolhatóvá válik a társadalmi kontroll. Tisztelt Elnö k Asszony! Tisztelt Ház! Engedjenek meg egy idézetet: “Az ellenzők a modellt olyan bukott kísérletekkel hozzák összefüggésbe, amelyek azon kívül, hogy ott is több biztosító létezett, semmilyen más szempontból nem hasonlítanak az általunk tervezett változás hoz, például Chile vagy Kazahsztán, ugyanakkor figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Európában, ahol társadalombiztosítás finanszírozza az egészségügyet, ott mindenhol több biztosító működik.” (13.10) Ez a mondat nem valamelyik jelenlegi kormánypárti k épviselőtől származik, hanem Gógl Árpád fideszes volt egészségügyi miniszter 1999es hivatalos feljegyzésében szerepel. Ahogy az az állítás is, hogy az Orbánkormány eredetileg tervezett reformja nem szakítja ketté a társadalmat szegényekre és gazdagokra. Megint idéznék: “Mindenki benne marad a
