Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Bejelentés politikai vita kezdeményezésének visszavonásáról - Döntés napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott “az egészségbiztosítási pénztárakról" szóló törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi bizottság előadója:
24 társadalombiztosítási rendszerben, és a járulékaiért mindenki azonos ellátást kap. A tervezett négy biztosító pedig kizárja annak lehetőségét, hogy a jobb jövedelműek külön biztosítóba tömörülhessenek.” Az idézet szi ntén Gógl Árpádtól származik. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Az akkori és a mostani helyzet között azonban két nagy különbség van. Szerintem a kevésbé fontos különbség az, hogy ők akkor négy pénztárat terveztek, mi ezzel szemben héttíz pénztár megjelenésével számolunk. A fontosabb különbség azonban az, hogy a Fidesz nem valósította meg azt, amit a választásokon és a kormányprogramjában megígért. Mi viszont végigvisszük az elindított egészségügyi reformot. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. ) Nem vonom kétségbe, hogy egy párt vagy egy kormány akár szakmai, akár politikai érvekre hallgatva felülvizsgálja a korábbi terveit, de az ellenzék mai retorikájából az következne, hogy amikor azt a bizonyos választási programot írták, amikor azt a kormán yprogramot készítették, amikor Gógl Árpád ebben az idézett előterjesztésben védte kormánya eredeti terveit, akkor bizony éppen ki akarták árusítani a nemzetet, meg akarták szüntetni a társadalombiztosítást, végzetesen ketté akarták osztani a társadalmat. L ehetséges, hogy a Fidesz ilyen elvetemült lett volna? Szerintem nem. Mindösszesen annyi történt, hogy a kormány, a ’98as kormány végül nem tette meg azt a lépést, amire pedig igazán szükség lett volna, és így egyetlenegy vesztes van: az egészségügy valame nnyi szereplője, akik tíz fontos évet vesztettek el. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány meggyőződése, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a betegek és a biztosítottak érdekeit szolgálja. Az elmúlt hetekben újabb garanciális elemeket építettünk a törvénybe annak érdekében, hogy továbberősítsük a szolidaritás szerepét az új rendszerben. A két legfontosabb alapelv, amire az új egészségügy, az egészségbiztosítási törvény épül, az a szabadság és a szolidaritás, a választás szabadsága és a kötelező rés zvétel, a verseny és az igazságosabb hozzáférés, azaz a pénztárak és a szolgáltatók közti verseny, valamint a valamennyi beteg számára járó egyenlő ellátás. Tisztelettel kérem a Magyar Országgyűlés tagjait, a tisztelt képviselőket, ne hagyják, hogy újabb t íz évet elveszítsen az egészségügy. Ne engedjék, hogy újabb tíz ilyen fontos év eltelhessen anélkül, hogy bármi változna, anélkül, hogy a beteg kerülne a középpontba. S pont azért, hogy egy olyan egészségügyi rendszerünk jöjjön létre, amely a minőséget hel yezi alapelvvé, amely a beteget helyezi az ellátórendszer középpontjába, tisztelettel kérem, hogy támogassák az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényjavaslatot, hogy az egészségügyben elindulhasson a reformnak az a szakasza, amely mindenkinek ad, és nem vesz el semmit. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Most az első helyen kijelölt egészségügyi bizottság álláspontjának és az ott megfogalmazódott kisebbségi véleménynek az ismertetés ére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint tíztíz perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Kökény Mihály bizottsági elnök úrnak. Elnök úr! DR. KÖKÉNY MIHÁLY , az egészségügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtárs aim! Az egészségügyi bizottság február 6án közel kétórás vitát folytatott a tavaly december 17én elfogadott, de a köztársasági elnök által megfontolásra a parlamentnek visszaküldött pénztári törvényről. Tisztelt Országgyűlés! Terentianus szállóigévé vált mondása - habent sua fata libelli, a könyveknek megvan a maguk sorsa - valószínűleg érvényes a köztársasági elnöki átiratokra is, hiszen a bizottsági vitában is elhangzott: politikai felfogásától és ambíciójától függően mindenki mást és mást olvas ki a do kumentumból. Ellenzéki képviselőtársaim a törvényalkotás módját érintő elnöki kifogásokra helyezték a hangsúlyt, persze azt az észrevételt már nem említették, amely az ellenzék felelősségére utalt ebben a folyamatban.
