Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 29 (142. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács közjogi jogállásáról, jogköréről, összetételéről és feladatairól, valamint működési kereteiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
1996 Amikor a miniszter úr itt egyébként a kormány egyeté rtését és számomra is nagyon tetsző egyetértését megfogalmazta, akkor soksok ügyet említett, de ezek között akad már olyan, amivel jó lenne, ha a nemzeti tanács foglalkozna. Igen, elfogadtuk, nagyon előremutató módon a nemzeti éghajlatváltozási stratégiá t, majdnem egyhangúlag, sőt egyhangúlag. Majd ezt követően ugyanilyen egyhangúsággal, minden figyelmeztetés ellenére, ha ezzel nem is homlokegyenest ellenkező, de elveit nem mindenben figyelembe vevő energiastratégia került ugyanitt, ebben a Házban elfogad ásra. Ilyen helyzetek megelőzését is képes lesz ez a tanács majdan megoldani, de ha ez már így kialakult, talán az erre való figyelemfelhívásnak is egy olyan fóruma lehet, ami aztán működésével kiigazítja vagy segít kiigazítani az ilyen elhibázott lépéseke t. Lesz dolguk, jöjjenek létre, fogadjuk el ennek érdekében ezt az országgyűlési határozatot! Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a Házszabály szerin t 15 perces időkeretben. Elsőként jelentkezett írásban Tóbiás József képviselő úr, az MSZP frakcióból; utána majd Velkey Gábor következik, az SZDSZből. TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim ! Egy mondatban: a Magyar Szocialista Párt frakciója támogatja az országgyűlési határozat elfogadását. Ezzel a frakció álláspontját befejezve le is ülhetnék, mégis azt gondolom, hogy néhány dolgot érdemes e plénumon is elmondani, azért, mert olyan dolgokat tettünk, amelyeket még sokszor 386 képviselő sem igazán, aztán pedig a széles értelemben vett társadalom meg még inkább kevésbé érzékel, hogy mi annak a súlya, mi annak a fontossága, és hogyan alakul ez a belpolitikai kezdeményezés, konszenzusos politika az Európában útkereső, úgymond, világ, európai vagy egyéni, nemzetállami problémák megoldásaira. Három lépésnél tartunk, ha úgy tetszik, hiszen van egy fenntartható fejlődési stratégiánk, amely korrekcióra szorul, hiszen maga a létrehozása is kezdeti stád iumban, egy kialakulatlan struktúrában egypólusúvá alakult. Szeretnénk, ha ezen lehetne változtatni, szeretnénk, ha ez valamilyen módon kapcsolódni tudna más országok Európában közös fejlődési irányokat megfogalmazó útkereséséhez. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, amivel nagyon kevesen akarnak még ma szembenézni a világban, hogy a Föld mindenkinek az igényét ki tudja elégíteni, de nem tudja kielégíteni a kapzsiságát; képtelen arra - amit a miniszter úr is megfogalmazott , hogy többet termeljen elő azért , mert mi többre vágyunk, de nem vesszük észre, hogy közben feléljük mindazt, ami az életünket biztosítja. Ez tehát valódi szembenézés lehet, ennek azokat a formáit hozza ma elő a parlament jó időzítéssel - még egyszer, bekapcsolódva az európai vérkeringés be , mint a fenntartható fejlődési stratégia megalkotása vagy akár a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának konszenzussal történő megteremtése. Csatlakoznék a miniszter úrhoz - bár ma kevesen vagyunk a teremben , mégis jó lenne, ha megfogadnánk, hogy f élretéve minden személyes érzületünket, belpolitikai napi játszmánkat, létrehoznánk ezt az intézményt, nemcsak tartalmában, hanem személyi feltételeiben is, mert egy ponton túl többet fog ártani az ügynek is és magunknak is ez a típusú játék. (10.20) A har madik, ami most előttünk hever, az a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács létrehozása. Hogy ez miért indokolt, hogy miért is kellene ennek létrejönnie, arra szerintem jó példa volt a mai napirend előtti felszólalások sorozata, hiszen az SZDSZes képviselő társam a foglalkoztatáspolitikáról beszélt, egy ellenzéki képviselőtársam pedig a föld kérdéséről beszélt, tehát ez jól tükrözi, hogy mi mindannyian egy ágazati, szektorális gondolkodásba vagyunk beleszorulva, pedig a fenntartható fejlődés pontosan azt kép viseli, hogy úgy tekintsünk rá a problémákra, hogy azok egymás kölcsönhatásában vannak jelen.
