Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 22 (140. szám) - Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - MÁRFAI PÉTER (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - TÓTH ANDRÁS (MSZP):
1887 jogszabályok megjelentetése, akár a jogszabályhozzáférés biztosítása teki ntetében kikerülhetetlen tényező, vitatkozni nem lehet. Azt is állítom, hogy ez a javaslat, amely az Országgyűlés asztalán fekszik, nem hoz rosszabb helyzetet, rosszabb állapotot semmilyen formában a jogszabályokhoz való hozzáférés tekintetében. Állítom, h ogy a mai körülmények között, ha összehasonlítom a jelenlegi szabályozást és lehetőségeket azzal, amit vizionál ez a törvényjavaslat, akkor egyértelműen a jelenlegi javaslat javára billen el a mérleg nyelve. Ezt azzal együtt is mondom, hogy itt a vitában p éldául a hozzáférhetőség és az ingyenesség kérdésében különböző vélemények hangzottak el. Azt gondolom, hogy a kettő nem vonatkoztatható el egymástól, a kettő bizonyos mértékig összefügg. Úgy vélem és úgy látom, ha a mai körülmények közepette egy állampolg ár egy jogszabályhoz hozzá akar férni, amikor azt mondjuk, hogy döntően a papír alapú jogszabályi forma a hiteles, akkor elmegy egy közlönyboltba, megveszi a közlönyt, ami pénzébe kerül, hiszen az egyébként a jogállam által biztosított jogszabályhoz való h ozzáférésért valamilyen formában valamennyi pénzt kifizet. Ennek ma is ára van! Tehát ne tekintsük úgy az egész kérdést, mintha most ettől valami megváltozna. Ha valaki internetes hozzáféréshez kíván jutni, akkor beszerzi magát a berendezést, és annak a dí jait fizeti. Ennek is ára van. S azt is állítom, ha ma Magyarországon valaki hozzá kíván jutni elektronikus formában egy információhoz, akkor ennek a lehetősége ismereteim szerint mind a 3200 településen fennáll. S ha az a kérdés, hogy ezeket jobban kínálj uk az állampolgár részére, hogy hozzáférhessen a törvényekhez - ha éppen arra van szüksége - vagy bármilyen jogszabályhoz, akkor kiegészítő módosító javaslatokat kell és lehet tenni, mert - s ezt most megerősítem - akár az okmányirodákon, akár a polgármest eri hivatalokban, akár a könyvtárakban, akár a faluházakban ma már mindenütt van olyan lehetőség, ahol megfelelő módon biztosítható az, hogy vagy az érdeklődő állampolgár maga, vagy pedig valakinek a segítségével hozzáférhessen a jogszabályhoz, esetleg meg felelő önköltséges áron ennek a kinyomtatását kérje. Azt gondolom, ha az Országgyűlés ezt a jogszabályt elfogadja, akkor a maihoz képest semmivel sem változik előnytelenre a helyzet, sőt, inkább előnyösebbre változik. A másik kérdés, ami lényeges - azért m ondom ezt, mert általában szeretek egyensúlyra törekedni : nem gondolom, hogy ezzel a törvénnyel tényleg komolyan felvethető lenne, hogy a Magyar Közlönyt bármilyen formában megszüntessék. Én elismerem az állampolgárnak azt a jogát is, ha valaki úgy gondo lja, hogy ő nem kíván élni az elektronikus kommunikáció és információlekérés lehetőségével, hanem egyszerűen úgy gondolja, hogy nem kíván másfajta eszközt használni, mert azt szokta meg, azt szereti, abban bízik, akkor hosszú távon legyen biztosított számá ra a papír alapú dokumentumhoz való hozzáférés, aminek a megfelelő feltételeit meg kell teremteni. Ez ebben a törvényben benne van. Azt gondolom, hogy a két dolog kiegészíti egymást. Nyilván az elektronikus út, az elektronikus megoldás kikerülhetetlen, de tiszteletben kell tartani és el kell fogadni azoknak az állampolgároknak az igényeit is, akik ezzel nem kívánnak élni. S ha a jogszabály a két szempontot együtt tudja érvényesíteni, akkor a dolog alapvetően rendben van. Természetesen kiegészítő szolgáltatá sokat és igényeket is fel lehet vetni. Ma van egy állapot. Horváth Zsolt képviselőtársam bizottsági ülésen is megkérdezte, hogy miért 1998 az a határ, amikortól visszamenőlegesen feltenné a jogszabály szerint a megfelelő tárca a korábbi joganyagokat az int ernetre. Nos, ennek egy logikus magyarázata van, az, hogy 1998tól készül a Magyar Közlöny abban a formában, hogy ezt technikailag meg lehet tenni, mert azóta gyakorlatilag elektronikus módon történik a joganyag kialakítása, előkészítése. Hogy a tervezett jogszabályok tekintetében előremenve vagy a korábbi jogszabályok keresésében visszamenőlegesen milyen szolgáltatást nyújt ez a rendszer, arról lehet vitatkozni. Azt elismerem, hogy ha valakinek jogvitája van az APEHhel három vagy négy évre visszamenőleges en, akkor nyilván az alapján a jogszabály alapján kell az APEHhel az elszámolását végeznie, amely akkor volt hatályos. Ez tehát élő probléma. A mai rendszer ennek a megoldását nem nyújtja.
