Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 22 (140. szám) - Az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
1866 Kedves Képviselőtársaim! Ígérem, hogy többet nem fogok kétpercezni, csak nagyon igazat szeret nék adni és megismételni, amit a vezérszónoki hozzászólásomban ajánlottam és mondtam, mert az teljesen összefügg azzal, ami képviselőtársaim részéről elhangzott, hogy a mai vita, az előző viták és ez a terv felhívja a figyelmet arra, hogy az egész területr endezés, területfejlesztés intézményrendszere ma nincs azon a magaslaton, mint amit ez a témakör megérdemel. Amikor a gördülőről vagy a folyamatos tervezésről beszélünk, vagy arról, hogy holnapután kezdődjön meg ezek felülvizsgálata, akkor azokkal egyet ke ll érteni, mert az élet most valóban ilyen. Domokos képviselő úr mondotta volt, hogy a megyében kikerült egykét út a gyorsforgalmi hálózatból. Erre csak azt tudom mondani, az eddigi egyeztetések azt mutatják, hogy ott valóban vissza is kell ezeket emelni. Ettől függetlenül benne van a szövegben egy olyan mondat, hogy “az egyes ágazatoknál jelentős koncepcionális változások történtek; elkészült az országos gyorsforgalmi közúthálózat nagytávú fejlesztési koncepciója, mely csökkentette a tervezett gyorsforgal mi úthálózat hosszát”. Itt most egy törvényről beszélünk, ahol megjelenik ez a csökkentett hossz, de a parlament nem látta azt a gyorsforgalmi hálózati koncepciót, amely alapján ez ide bekerült. Kétségtelenül strukturális problémák vannak az egyes javaslat ok beemelésénél. Ez a bizonyos probléma a honvédségi területeknél is felmerült. Tisztelettel azt javaslom, abban fogadjunk el közösen egy álláspontot, hogy ezt az ajánlást tegyük meg, hogy ezt a rendszert meg kell erősíteni, hogy követni tudja a gyorsuló v áltozást. Ugyanakkor amit lehet, vezessünk most át, és az elfogadást követően rögtön kezdődjék meg ennek az ügynek a felülvizsgálata. Teljes mértékben egyetértek vele, és azt gondolom, hogy jó irányba ment az általános vita. Köszönöm szépen. ELNÖ K (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Tizenöt perces időkeretben Ékes József képviselő úr hozzászólása következik. ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretnék egyetérteni Baráth Etele utolsó mondataival, és viss zaemlékeztetni mindenkit arra, hogy rendelkeztünk egy olyan törvénnyel, amely a kiemelt természeti, természetvédelmi területekről szólt, majd 2003ban ezt a törvényt úgy módosította a parlament, hogy áttette a kiemelt természeti értékek védelmének a kérdés ét belterületek esetében az önkormányzatokhoz. Erre Baráth Etele képviselőtársam is nagyon jól visszaemlékezik. S ma már az történik - hisz a törvény is úgy szól , hogy ha egy kiemelt természeti értékként nyilvántartott parkot megszüntetnek valahol, mert eladják egy bevásárlóközpont céljára, akkor máshol ugyanakkora területű parkot kell létesíteni annak érdekében, hogy a parkfelület ne csökkenjen. Tehát engedékenyek voltunk az önkormányzatok irányában, holott úgy érzem, hogy akkor vagyunk következetesek, f őleg a globális felmelegedés hatásainak a figyelembevételével, ha ezen a területen is szigorítunk. A másik oldalon pedig ha összerakjuk, maga ez az egész területrendezési terv jónak mondható. De felmerül a kérdés, hogy ennek a társadalmi, önkormányzati, tá rcák közötti egyeztetése milyen mértékben valósult meg. Erre mondok egy eklatáns példát, mert talán jobb, ha példából vezetem le. Két héttel ezelőtt Kecskeméten ültünk le a megyei önkormányzattal, a regionális tanáccsal, a különböző úttervező cégekkel és a megyei közútfejlesztési társasággal, s amikor szó volt a dunaújvárosi hídról és arról a gyorsforgalmi úthálózatról, amit az Európai Unió is elfogadott - hisz Magyarország ezt elfogadtatta az Európai Unióval , akkor felvetődött a kérdés, hogy a dunaújváro si híd tulajdonképpen miért is épült meg. Hihetetlen nagy mértékű beruházás következett be, egy csodálatos híd elkészült, de ha a térképeket összerakjuk, azt látjuk, hogy sajnos se előtte, se utána nincs út.
