Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 22 (140. szám) - Az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
1842 hogy ennél sokkal színesebb a körülöttünk lévő világ. Alapvetően egyetértek azzal, hogy a kelet és nyugat közti különbség csökkentése mindig is egy nagy kihívás volt a magyar gazdaság és a terület- és térségfejlesztés, területrendezés területén. Ennél azonban sokkal színesebb a kép. Egyrészt ma már nyugodtan beszélhetünk ugyanilyen megközelítésben északról és délről is Magyarországon, Magyarország bizonyos térségeiben, és mind nyugaton, mind pedig keleten az ellentétes tapasztalatok is tetten érhetők, tehát az úgynevezett fejlett NyugatMagyarországon is vannak olyan kistérségek, vannak olyan települések, településcs oportok, mikrokörzetek, amelyeknek az elzártsága, az elmaradottsága lényegesen nagyobb, mint mondjuk, KeletMagyarország bizonyos térségeiben, mint ahogyan ebből következően KeletMagyarországon is vannak fejlettebb térségek. Tehát ezt a keletnyugat, észa kdél megközelítést ilyenformán nem tartom szerencsésnek, feltétlenül indokoltnak tartom az egyes mikrokörzetek és térségek tényleges helyzete alapján történő megítélését, és adott esetben a felzárkóztatásnak az infrastrukturális fejlesztési forrásait, leh etőségét mindenképpen ennek megfelelően kell minősíteni, igényelni és tervezni is. Köszönöm szépen. (12.10) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Baráth Etele, a Magyar Szocialista Párt képviselő je. Parancsoljon! DR. BARÁTH ETELE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miközben két képviselőtársam részéről is elhangzott, hogy igazából nem a fejlesztést célozza döntő módon, hanem a fejlesztésnek teret ad, lehetőséget ad az országos területrendezési terv, aközben teljes mértékben igaza van mind a két képviselő úrnak, aki előttem szólt. Egy ilyen tervnek döntő módon biztosítani kell annak lehetőségét, mi több, ösztönözni kell mindenkit arra, hogy a területi különbségek fels zámolódjanak ebben az országban. Azt tudnunk kell, hogy ez azért több száz éves, sajnálatos hagyomány, és hiába készültek fejlesztési koncepciók az ország elmaradottságának csökkentésére, ezek a különbségek továbbra is fennállnak, mi több, vannak bizonyos területek, ahol még nőnek is. Nem az optimizmus megerősítése érdekében mondom, de azért az Európai Unió nagyon fejlett országain belül hasonló módon küzdenek hasonló fejlettségi különbségekkel, problémákkal, elvándorlással, a falvak elnéptelenedésével és u gyanúgy a környezeti problémákkal, mint Magyarország. Tehát az ember el tudja mondani Olaszország súlyos kérdéseit, gondjait, hasonló módon Franciaországét, mi több, az igazi komoly megoldási javaslatok olyan északi országokból jönnek, ahol sajnálatos módo n azt kell mondani, hogy bármilyen fejlett is a szociális rendszer, ezek a különbségek ott is fennállnak, Svédországban, Finnországban. Amiről viszont sokkal inkább beszélni szerettem volna, az az, hogy ennek a területrendezési tervnek van egy olyan filozó fiája, ami relatíve kevéssé jelenik meg, és nem is hangsúlyoztuk az általános vita keretei között sem. Az elmúlt 5060 évben Magyarország küzdött azzal, hogy határai zártak voltak, igazából véve szinte átjárhatatlanok voltak, és aki élt olyan térségeiben a z országnak, ahol úgynevezett határsáv volt jelen, az tudja, hogy hosszú időn keresztül gyakorlatilag ezek végeknek tekinthetők voltak, s mondjuk, a Mura mentéről teljes falvak munkaképes korú lakossága Budapestre járt dolgozni, mert munkahelyek sem voltak . A 90es évek előtt is volt ez ellen küzdelem, hiszen azért ezek a határok nagyjából már a 80as években, a 70es évek végén is kezdtek megnyílni. De végül is a rendszerváltás időszakában alakult ki egy egészen másfajta területrendezési koncepció, méghozz á nyílt hálós rendszer, ami megpróbálta feloldani ezt a nagyon komoly Budapestcentrikusságot, ugyanakkor még a nagyvároscentrikusságot is, mondván, hogy az a jó, ha az emberek, az anyag, az áru, az információ és minden más szabadon el tud érni az ország bármelyik részébe.
