Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1678 A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Áder János) : Soron következik a Nemzeti Kulturális Alapról s zóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése . A törvényjavaslatot T/5395. számon, a kijelölt bizottságok ajánlását pedig T/5395/2. számon kapták kézhez. Még mielőtt fölkértem volna, már tü relmetlenül itt jelentkezik szólásra Arató Gergely államtitkár úr; láthatóan ő lesz akkor a napirendi pont előadója. Nyilván tudja államtitkár úr, hogy 20 perc áll rendelkezésére. Öné a szó. ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi á llamtitkár, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Kulturális Alap létrehozásáról rendelkező törvény 1993ban alapította meg ezt az intézményt. Amikor az Országgyűlés elfogadta a Nemzeti Kul turális Alapról szóló törvényt, akkor az volt a célja, hogy egy olyan pénzügyi támaszt hozzon létre a magyar kultúra számára, amely az eseti költségvetési döntésektől, az eseti kormányzati döntésektől függetlenül is tartósan és szakmai alapon biztosítja a magyar kultúra finanszírozását. Az elmúlt évek gyakorlata bebizonyította azt, hogy a kulturális alap, majd később átalakítása után a kulturális alapprogram képes arra, hogy ellássa ezt a feladatát, képes arra, hogy a legfőbb pénzügyi támasza legyen a nemze ti és egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének és a határon túli magyar közösségekkel való együttműködésnek, az itteni kulturális tevékenységnek. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanakkor lényeges változások történtek hazánkban, amelyek megváltoztatták a kultúrafogyasztási szokásokat, és bővítették a kulturális értékeket felhasználó termékek és szolgáltatások körét. Másfelől viszont több esetben jelentősen szűkült az eredeti kulturális járulékbefizetői kör piaci teljesítménye, például a hagyományos kép- és hangrögzítés esetén ma mágneses adathordozóból meglehetősen keveset adnak már el a piacon. Ez azért lényeges és fontos kérdés, mert a kulturális járulék működési módja olyan, hogy a kulturális szolgáltatások felhasználói fizetnek be egy nem túl jelentő s, 1 százaléknál alacsonyabb, adott termékfajtától függő járulékot, és ezt a járulékot osztja el aztán a kulturális alapprogram, ennek a szakmai tanácsa, illetve a nagy tanácsa arra a célra, hogy különböző kulturális tevékenységet, aktivitásokat, tehát az eredeti kulturális értékek előállítását és megőrzését támogassa ebből a forrásból. Ha tehát csökken a járulékbevétel, ez azt jelenti, hogy szűkülnek azok a források, amelyek a kulturális élet, a kulturális termelés támogatására fordíthatóak. Ez nem megenge dhető a XXI. században, hiszen ma már a gazdaságban egyre inkább elfogadott tény - az Európai Unió maga is jelentésben foglalkozott ezzel a kérdéssel , hogy a gazdasági termelés egyik húzóágazatává válik az úgynevezett kreatív ipar, az az ipar, amelynek k iindulópontja, legfontosabb forrása az önálló kulturális tevékenység, az önálló kulturális alkotás. Amennyiben így van, akkor a kormányzatnak és az Országgyűlésnek kötelessége, hogy olyan forrásokról gondoskodjon, amelyek biztosítják a kulturális alapprogr am stabil működését, kiszámítható működését a következő években is. Kötelessége az is, hogy a szektor- és hordozósemlegesség elvét szigorúan érvényesítse, magyarán szólva az egyes kulturális tartalmakra, kulturális fogyasztásra, kulturális hordozókra egyfo rma módon, egyforma díjakat vessen ki, függetlenül attól, hogy ez a fajta kulturális adathordozó valamilyen hagyományos vagy éppen korszerű formában valósul meg. Éppen ezért a törvényjavaslat javasolja a kulturális járulékot fizetők körét kiterjeszteni arr a a körre, amely az utóbbi évtizedben jelent meg, és egyre jelentősebb kultúrafogyasztónak számít. Ide számít tehát a mobiltelefonszolgáltatáson keresztül való adatátvitel, az internethozzáférés és
