Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
1665 Hogy aztán mire használódik ez a tulajdon, nagyrészt erről volt szó, vagy kellett volna, hogy szó legyen. Annyi félreértés történt a tulajdon mint intézmény t ekintetében az elmúlt napokban, években, évtizedekben, évszázadokban! Az évszázadokról eszembe jut JeanJacques Rousseau, a filozófus, aki kimondta valamikor a XVIII. század közepén, hogy az a valaki ártott legtöbbet az emberiségnek, aki először levert egy karót, és azt mondta, hogy ez a föld az enyém. Hát szegény Karl Marx is itt tévedt el, aztán szegény sok mindenki más is, és történt, ami történt a XX. században is a tulajdon félrehasználása nyomán. Hát ott volt az a hatalmas, gazdag Szovjetunió, sokszor osan gazdagabb, mint ÉszakAmerika tulajdon tekintetében, de az életszínvonala az embereknek sokkal messzebb volt, mert a tulajdon mint intézmény, institúció nem jól használtatott. Emlékszem - hadd mondjam el ezt a példát , hogy tíz évvel ezelőtt vagy val amikor itt Pokorni Zoltán képviselőtársam mondott el egy számomra érdekes példát, anekdotát a tulajdonról. A rendszerváltozás idejében mondta Pokorni képviselő úr, hogy ő eljutott odáig, hogy házat épít. Vett is egy darab földet, aztán már leszállították a homokot az utcára, majd szükség lesz az építéshez a homokra. Ott volt az utcán a homok, s rátettek egy cédulát, hogy: privát. Ez azt jelenti, hogy az emberek nem fogják ellopni. Mert a korábbi közös tulajdon világban abban nem volt semmi rossz, ha egy emb er hazavitt valamit, egy kicsit elfusizta vagy elvitt belőle. Szóval, amikor megváltozik a társadalom önképe, világa, akkor nagyon jelentős dolgok történnek. Az, hogy a tulajdon mint szervező instrumentum, az, hogy a földtulajdon, az, hogy az eszközök mana pság Magyarországon eltékozolódnak, hát ezért röstelljük magunkat. Én röstellem magam, tisztelt Országgyűlés; remélem, hogy a kormány még jobban röstelli magát, mert a tárogató az ő kezükben van. Magyarországon 1 millió 400 ezer hektár termőföld nincs megm unkálva; nem azért, mert ugarolják, hanem mert nincs megmunkálva. Ugyanakkor éppen azokon a vidékeken a munkanélküliség 1525, néha 60 százalék. Tehát ott a föld, a tulajdon, ott az ember, a termelőeszköz, majdnem mindegy, hogy milyen színvonalon. Még ha s zakképzetlen munkás is, akkor szedhetne eperfalevelet, vagy vethetne valamit, paradicsomot. Szóval, megvan a termelőeszköz, a tulajdon, megvan az ember, és valahogy nem áll össze. Ez vagyunk mi, itt vagyunk mi hibásak, tisztelt Országgyűlés, a törvényhozók , a kormány, mert nem ösztönzők, hanem fékezők vagyunk újból és újból. Az, hogy adóterhekkel terheljük a tulajdont, tehát ezért nem lesz hasznos, vagy azért, mert regulációkkal, megint visszamegyek oda, hogy a tulajdonnak mint intézménynek a kezelése eljut odáig, hogy a tulajdon mint termelőeszköz nem használódik kapacitásának, potenciáljának megfelelően. Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr kezdeményezte ezt a napot. De jó lenne, ha végigülte volna! De amikor a másik pártvezér úr, Kóka valami olyasmi t mondott, ami nem egészen illett abba bele, mert tükröt mutatott fel Kóka képviselő úr, akkor éppen a kezdeményező miniszterelnök úr úgy gondolta, nem hallgatja tovább. Pedig éppen itt kellene tovább hallgatni azoknak, akiknek a kezében van a tárogató. Le het, hogy Kóka képviselő úr olyan nagy szolgálatot tett, hogy talán maga sem tudta akkor, hogy teszi, talán a miniszterelnök, aki kezdeményezte, ő sem, de valami elindult, elindulhatott, ha elég éles a szemünk és belelátunk a tükörbe, és tudjuk, hogy mi az üzenet. Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy Sándor István, az MSZP képviselője az ülésteremben tartózkodike. (Jelzésre:) Nincs jelen. Akkor viszont Baráth Etele követ kezik. Parancsoljon, öné a szó. DR. BARÁTH ETELE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én végighallgattam nagyrészt a vitát, és megmondom őszintén, hogy a végén sorra kerülvén nagyon örülök, hogy mondhatok valami olyat, ami kissé eltér mindat tól, ami eddig volt. Horváth János képviselőtársam igazán föladta nekem a
