Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
1666 labdát azzal a mondatával, amikor azt mondta, hogy a tulajdon intézmény, nevezetesen társadalomszervező szerepe van. Körülbelül kéthárom héttel ezelőtt a miniszterelnök úr fölszólít otta, fölkérte a képviselőket, hogy szóljanak hozzá, adjanak javaslatot, vegyenek részt abban a vitában, ami ezekről az alapkérdésekről szól. Én a tulajdonnal kapcsolatban le is írtam, oda is adtam, el is küldtem, és lassan megvitatásra is kerül mindaz, am it rendkívül röviden itt szeretnék összefoglalni. Elhangzott az is, hogy a munka és a tudás kapcsolata rendkívül szorosra fogható itt. Elhangzott a szegénységtől kezdve az elmaradott társadalmi rétegek helyzetén keresztül nagyon sok minden, ami valódi össz efüggésekre mutat rá. A magam részéről a vitához annyit tennék csak hozzá, hogy azért amiről mi beszéltünk, tudjuk, hogy nem egyhetes, kéthetes, nem egy európai pályázat eredményeként oldható meg, ezek hosszúhosszú évtizedes folyamatok; egyrészt az, ahogy kialakult a mai helyzet, másrészt ahogy ezt a helyzetet meg lehet oldani, ami bizony sok esetben nem megnyugtató, mondhatnám, sok esetben tragikus is. A harmadik kérdés azonban a tulajdon, az úgy elszakadni látszott a munka és a tudás fogalmától, kategóri ájától, és én kerestem, hogy milyen módon lehet összefonni ezt. Ezért a magam részéről a felkérésnek megfelelve kiegészítő javaslatot tennék ehhez. (15.00) Itt kapcsolódom Horváth János úrhoz, nevezetesen: a társadalomszervező erőhöz. Ma az Európai Unió té rségében az úgynevezett szociális gazdaság, mely szociális gazdaság redundáns kategória, nagyon sok mindent tartalmaz, de döntő módon a szociális szövetkezetektől, az alapítványoktól, a közhasznú szervezetektől kezdve a kiemelkedő közhasznú szervezeteken á t mindazoknak a szervezeteknek a tevékenységét írja le, amely szervezetek igazából véve állami, szolgáltató és egyéb más ilyen feladatokat látnak el, de az államtól messze van, ugyanakkor a magántőkének viszont nem elég gyümölcsöző, tehát ezekbe a tevékeny ségekbe nem száll be. Még a Hornkormány idején, 1997ben született a közhasznú szervezetekről egy törvény, ami fel is sorolja azt, hogy mik ezek a tevékenységek, amelyeket végezhetnek ezek a szervezetek; később ki is lett egészítve. Hadd mondjam el: aki a mai vitát figyelte, és figyelte a társadalmi problémákról szóló kérdéseket a jövedelemről, a munkahelyi hiányról, a munkahelyi struktúrákról, az elmaradott térségekben tényleg nagyon rossz helyzetben lévő társadalmi rétegekről, akkor hadd mondjam azt, hog y van azért egy olyan eszköz, ami pontosan az Unió példáját átvéve, esetleg a tulajdonnal összekötve lehet egy esély, egy a sok közül, egy esély. Nevezetesen: ha ezt a tulajdoni hányadot mi azoknak a közhasznú és kiemelkedő közhasznú szervezeteknek adnánk, természetesen ugyanolyan feltételekkel, mint ahogyan a magánszemélyekről is szó van, tehát meghatározott kritériumok közepette, akkor ezek a szervezetek tulajdonhoz jutva olyan tevékenységeket végeznének el, amelyekről néhányat most ki is emelnék, ami egy értelműen hozzájárulna egyrészt azon rétegek foglalkoztatásához, amely rétegek egyébként nem nagyon tudnak munkához jutni. A másik oldala viszont, hogy ezek a szervezetek olyanok számára nyújtanak szolgáltatást, amelyek nem tudják adott esetben megfizetni a szolgáltatást, vagy nem jutnak hozzá más okokból és módokból. Ma az Európai Unió GDPjének mintegy 88,5 százalékát termeli tehát ez a szféra, és az újonnan létrejött munkahelyek 1518 százalékát adja ez a szféra. Ma Magyarországon ez nem éri el az 1 szá zalékot, és durván csupán 100150 ezer embert foglalkoztat. Hogyha ezt a normál arányokhoz vetítenénk, akkor ez 600800 ezer volna. Mit jelent az, amit én javasolok? Ez azt jelenti, hogy ma körülbelül 68 ezer olyan szervezet van, amelyek tevékenysége külö nleges mérések és mindennek alapján lefedi azt, amiről beszélek. Ha itt 5070 millió forintos kvázi vagyonhoz juthatnak, akkor ennek vagy a hozadékából tudják a hétköznapi tevékenység költségeit finanszírozni, vagy akár más vagyonra váltva ezek feltételeit biztosítani, egy viszont biztos: a legfontosabb olyan szociális területeken, oktatási területeken, ahová nem tudnak eljutni egyébként más szervezetek, bizony kiegészítő feladatokat látnának el. Az
