Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1664 egyébként additív módon, összeadható formában egyéb más támogatásokhoz is hozzáférhessenek, a járulékkedvezményeken túl a bérszubvencionálás eszköztárát is igénybe tudják venni. Nem akarok mélyen tallózni ezen gondolatok közepette, inkább azt szeretném érzékeltetni, hogy mindez talán azért jó, mert azt a fajta logikát követi, ami arról szól, hogy a segély legalább részbeni kiváltását a munkával párosítsuk. Ez helytálló gondolkodás, ami arról szól persze, hogy mindezek mellett a szolidaritását ne veszítse el a rendszer. Márpedig, ha valaki a helyzetén változtatni is képtelen nyilván önerőből és segítséggel is, azok számára viszont a segélyezés lehetősége adassék meg. Vannak ilyen élethelyzetek, ez nyilvánvaló. Tehát együtt kell tudni kezelni a szolidaritást, és együtt kell tudni kezelni azt a fajta motivációs hajt óerőt, ami arról szól, hogy kimozdítsuk az emberek sokaságát a segélyezettek köréből, adott esetben a munka világa irányába. Csakis egy dologról szeretnék még szólni, amellett, hogy ez a rendszer ösztönző, támogató és persze szigorító felté telrendszereket is hordoz magában. Ez pedig az, hogy amikor a napi aktuális számadatokat itt a parlamentben elemezgetjük, akkor úgy látom, hogy az, hogy ki milyen számokat használ, mindig attól függ, hogy ki hol ül. Én nem szeretnék e tekintetben szólni, c sakis azt szeretném mondani, hogy 19982002 között a legjobb évben, amikor a legtöbb embert foglalkoztatták ebben az országban, az is kevesebb volt, mint az azt követő hat esztendő bármelyik esztendejében, akkor is, amikor a legkevesebb embert foglalkoztat ták ebben az országban. Ilyenképpen azt gondolom, ez önmagáért beszél. Lehet, hogy nem olyan mértékben több ez a foglalkoztatási mérték, mint amilyen mértékben szeretnénk, de hogy több, ez nem elvitatható. (14.50) Azt gondolom tehát, hogy nekünk azt a foly amatot kell erősíteni, ami arról szól, hogy minél több ember a munka világában találja meg a helyét, és törjük meg a folyamatos, nonstop jellegű segélyezések rendszerét. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Horváth János, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Témánk a tudás, munka, tulajdon - miniszterelnök úr kezdeményezte, hogy vitá t folytassunk erről. Lehet, hogy a miniszterelnök úr nagy szívességet tett, lehet, hogy megbánta, mert ami ma itt elhangzott, a sok laza és hézagos dolog mellett, volt jó néhány bölcsesség, és olyan dolognak a kimondása, ami nemigen mondatott még ki ebben a Házban mostanában. Ennek a jelentősége majd meglátszik. Annyit mégis megállapítok, hogy a folyamatnak egy jelentős állomását éltük meg ma itt, akik ezt végigéltük, akik oda is figyeltünk, és részesei is voltunk. Én az idő korlátoltsága miatt a tulajdon a spektusáról szólnék egy keveset. A tudás meg a munka, persze úgy, ahogy hallottuk és néha nem úgy, ahogy hallottuk, de lényeges tényezők. A tulajdonról viszont keveset hallottunk, és ott is jó adag félreértés hangzott el. Azt szeretném hozzátenni, tisztelt Országgyűlés, hogy a tulajdonnak van egy olyan aspektusa, hogy az egy intézmény, az egy institúció. Többnyire úgy esett szó róla itt, mint vagyon, mint eszköz, mint a jövedelem forrása, részvény vagy másképpen: a tulajdon, ami föld vagy eszköz. Azonban na gyon jó volna, ha látnánk azt az aspektusát a tulajdonnak, hogy ez egy intézmény, ez egy institúció, társadalomszervező, politikaszervező; akinek a kezében van a tulajdon, aki a tulajdonos, annak hatása van a dolgokra, másképpen, mint aki nem tulajdonos, l egyen ez egyén, legyen ez társulás, legyen ez önkormányzat vagy az egész országnak a kormányzása.
