Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1616 De nem hiszem, hogy a magyar parlamenti pártok képv iselői közül van olyan képviselő, aki komolyan gondolja, hogy fontosabb egy gazdag nagycsaládost támogatni, mint egy kezdő munkavállalót, aki a támogatás nélkül akár évekre munkanélkülivé válna. Kivétel persze, ha meg akarjuk őrizni a gazdag nagycsaládosok szavazatát. A kiváltságos támogatottak körének szűkítése és a valóban rászorulók támogatásainak növelése nem kizárólag liberális program, hanem az ésszerűség programja. Amikor Magyarországon akár a leggazdagabb diákok és nyugdíjasok is kedvezménnyel vagy éppen ingyen tömegközlekedhetnek Magyarországon; amikor az ország leggazdagabb polgárai is kaphatnak alanyi jogon családi pótlékot; amikor százmilliárdos nagyságrendű adókedvezményt és kivételeket élvezhetnek azok a középosztálybeliek és gazdagok, akik eze ket az adókedvezményeket igénybe tudják venni; amikor a magyar szociális rendszer arra épül, hogy szegénynek, gazdagnak, fiatalnak, idősnek, aktívnak, inaktívnak, családosnak és egyedülállónak minden lehetséges támogatást megadjon, jelentősen szétfeszítve ezzel a költségvetés lehetőségeit - akkor hol kívánjuk most kezdeni a segélyek és a támogatások megvonását: éppen legalul. Ott, ahol ezzel a tartós reménytelenségbe taszíthatjuk azokat, akiknek eddig is nagyon kevés lehetőségük volt kijönni ebből a helyzet ből. (11.20) Tisztelt Képviselőtársaim! És most nézzük a közteherviselés reformját! Magyarország fojtogató adócsapdában van. Mint mondtam, az állampolgárok csupán egynegyede fizet adót, az ő pénzükből kell kifizetni az állami dolgozókat, a nyugdíjasokat, a segélyeket, a támogatásokat. Az állam úgy próbál úrrá lenni az egyensúlyi problémáin, hogy csavar egyet az adóprésen. A magasabb adókat azonban egyre kevesebben akarják vagy tudják megfizetni. Ki volna hajlandó többet dolgozni, ha van olyan eset, hogy 100 forint többletpénzből csak 20at vihet haza, mert a többi elmegy adóra és járulékokra? Ilyenkor egyre hangosabban zakatolnak a számlagyárak, és egyre többen választják inkább az állami eltartottság kényelmét, mindezt ismét csak az adófizetők kárára. Ebből a csapdából csak egy átfogó adóegyszerűsítéssel és adócsökkentéssel szabadíthatjuk ki Magyarországot. Olyan adóreformra van szükség, amely több pénzt hagy az adófizetőknél, javítja a vállalkozások versenyképességé t, munkahelyeket teremt, jelentősen egyszerűsíti az adórendszert, eltünteti a kivételek és a kedvezmények átláthatatlan sokaságát, és percekre rövidíti le az adóbevalláshoz szükséges időt. Olyan adóreformra, amelyben többen fizetnek kevesebb adót. Olyanra, amely nem bünteti a legális munkavállalást; olyan adórendszerre, amely megteremti a gazdasági növekedés feltételeit. Az egykulcsos adó, tisztelt képviselőtársaim, ilyen. A múlt héten Románia és Észtország liberális miniszterelnökeinek meghívására országai k egykulcsos adórendszereinek tapasztalatait ismerhettem meg. Mindkét ország adórendszerére jellemző az egyszerűség, az átláthatóság, a kivételektől való mentesség és az alacsonyabb adóterhelés. A legalacsonyabb jövedelmek ott is adómentesek, de minden 100 euró megtermelt jövedelemből átlagosan 8 euróval több marad a dolgozók zsebében, mint Magyarországon. A magasabb jövedelműeknél ez a különbség 20 euró is lehet. Ezeknek az egykulcsos adót alkalmazó országoknak a gazdasága az elmúlt években 34szer gyorsa bban nőtt, mint a magyar gazdaság. Jelentősen nőttek az átlagbérek, és sokkal több pénz keletkezett az államnál is a nyugdíjak emelésére, a támogatások fokozatos, ésszerű és igazságos növelésére. Csak az utóbbi három évben az egykulcsos adót bevezető Román iában 300 ezerrel nőtt a munkahelyek száma, Észtországban pedig ugyanezen idő alatt 14ről 4 százalékra csökkent a munkanélküliség. (Márton Attila: Minimális gazdasági ismeretek kellenének!) Az egykulcsos adóval szemben itthon a leggyakrabban hangoztatott érv szociális indíttatású. Ellenzői azt igyekeznek bizonyítani, hogy pénzt von el az emberektől. Az igazság ezzel szemben az, hogy 100 milliárdokat hagyna ott az adófizetőknél, ennyivel csökkentené ugyanis a családok terheit. A nemzetközi szakirodalom egy mérőszámot alkalmaz a társadalmi egyenlőtlenségek kimutatására: GINIindexnek hívják. 2004 óta az egykulcsos adórendszert bevezető Észtország, Románia és Szlovákia GINIindexeinek tanúsága szerint ezekben az országokban csökkentek a társadalmi
