Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 14 (137. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A tűzoltó-egyesületekről szóló törvényjavaslat általános vitája - TÓTH GYULA (MSZP):
1567 Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a Házszabály szerint 1515 perces időker etben; elsőként Tóth Gyula képviselő úrnak, MSZP. TÓTH GYULA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Vendégek! Amikor az elmúlt év júniusának végén Csöglei István, a lánglovagok és a tűzcsibék körében ismertebb nevén Pista bács i, nyugalmazott tűzoltó ezredes, a Tolna Megyei Tűzoltó Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke eljuttatta hozzám a parlament általános vitájában most tárgyalt, köznapi szóhasználatban tűzoltómunkával készülőnek még rosszindulattal sem minősíthető törvényjav aslat elődjét, akkor Tomcsányi Kálmán eme hitvallását ajánlotta figyelmembe: “A köz szolgálatában állni egymagában is nagy tisztesség, önzetlenül szolgálni a közt valóban nemes hivatás.” Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az Országgyűlés elismeri az önkénte s tűzoltómozgalom tevékenységét a közbiztonság szilárdításában, az emberi élet épségének, anyagi javainak, a nemzetgazdasági és a természeti környezet hatékonyabb megóvása érdekében, akkor egyben emléket állít 173 év valamennyi tűzoltójának, de azoknak a 2 040 éves férfiaknak is, akiket egykor tűzoltószolgálatra köteleztek. A Soproni Önkéntes Torna és Tűzoltó Egyesület kezdeményezésére 138 évvel ezelőtt gróf Széchenyi Ödön elnökletével létrejött Magyar Országos Tűzoltó Szövetség szervezőmunkájának köszönhet ően felgyorsult folyamat eredményeképpen 90 év elteltével már valamennyi településen működött állami vagy önkéntes csapat. Számos ok következtében a rendszerváltáskor azonban országosan már csak 1000, Tolna megyében mindössze 50, mára ez a szám is 17re cs ökkent. Az okok feltárásakor érdemes meghallgatni azokat, akik a legközelebb vannak a tűzhöz; tárgyalt témánk szereplői közül az önkéntes tűzoltóegyesületi tagokat, parancsnokokat, és hogy a kép árnyaltabb legyen, bár a törvénytervezetről megkérdezett, ám válaszolni csak egyharmaduknak akaródzó hivatásos önkormányzati tűzoltóság vezetőit is. (18.30) Hogy közülük ki nem akart vagy netán ki nem mert véleményt nyilvánítani, az már egy másik vita tárgya lehetne. Az előbbiek azt mondják, hogy a tűzoltósá g, majd később a katasztrófavédelem döntéshozói folyamatosan akadályokat gördítettek az önkéntes tűzoltók elé, fékezve a munkájukat, és eljutottak odáig, hogy elnevezésükből még az “önkéntes” szót is sikerült elvenniük. Az 1996. évi törvény többször módosu lva abba az irányba hatott, hogy egyre kevésbé ismerte el az egyesületek munkáját. Véleményük szerint napjainkra oda jutottak, hogy a tűzoltóegyesületek a törvény szerint nem riaszthatók a működési területükön keletkező káreseményekhez, az egyesület tagja , vezetője még képesítés birtokában sem vezethet tűzoltást. Úgy látják, szerepük a káreseményeknél nem több, mint egy civilek általi beavatkozás. Az a kiskapu, amely engedélyezte, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok megállapodást kössenek a jól műk ödő egyesületekkel a gyakorlatban egyoldalú feltételekkel… - az önkéntes egyesületek részéről egyetlen fontos célból köttettek, azért, hogy az önkormányzati tűzoltóságok egyáltalán jelezhessék számukra, ha a működési területükön káresemény történik. Nem ri asztják őket, néha tízperces késéssel jelzik csak az eseményt, és így pontosan az az előny vész el, ami az önkéntes tűzoltóság lényege, hogy a helyszín közelében preventíven ugyan, de hatékonyan tudjanak beavatkozni. Az önkéntes tűzoltók mindannyian azért vállalják civilként feladatukat, mert hiányt szeretnének pótolni, a biztonság hiányát. Ők azok, akik a településeken élő emberekkel együtt nem elégszenek meg azzal, hogy majd jön a segítség, hanem ők teremtik meg azt ott helyben, a lakóhelyükön. Erre példá t is mondhatnék. Választókerületem viszonylag jól felszerelt, jól felkészített önkéntes tűzoltóegyesületének, az elismerésre méltó munkát végző kurdi egyesületnek a tagjai sem véletlenül választották a jelmondatukat, amely úgy szól, hogy “segítség közel a bajhoz”. Ez a rövid mondat
